Így tüntesd el az állatszőrt a lakásból

Aki tartott már lakásban kutyát, macskát vagy bármilyen állatot, aminek bundája van, tudja, hogy egy dologról le kell mondania: a teljesen tiszta és rendezett otthonról. Az állatszőr a legeldugottabb helyeken is megtelepszik, és olykor úgy tűnik, lehetetlen megszabadulni tőle.

Mielőtt állataim lettek volna, elegendő volt hetente egyszer felporszívózni és felmosni. A kanapét bolyhos takaróval terítettem le, amibe kényelmes volt beburkolózni. A konyhában csillogtak a csempék, a különböző felületek.

A kabátok, hátizsákok ugyan időnként elöl maradtak, de mindig megvárták, míg visszatérek, nem esett semmi bajuk. Bevásárlás után olykor a pulton felejtettem néhány holmit (például a zsemlét), amit nem kellett azonnal a hűtőbe rakni.

Élet állatszőrben
Mutatom, hogy néz ki most a lakás két macska és egy kinti-benti kutya részvételével. Ha lenne rá erőm, naponta porszívóznék, mert igény, az bizony volna rá. Csakhogy nem elég a padlót feltisztítani, a szőr minden egyes felületen jelen van. A bolyhos takaró a kanapén kirázhatatlanul és kimoshatatlanul szőrös, az állatok szőrszálai valahogy beépültek az anyag szövetébe, és maximum egyenként, szemöldökcsipesszel tudnám kiszedegetni őket.

Rá is menne vagy tíz évem. Hiába mosom ki a szőrtelenítés után, hogy legalább a nyálat eltávolítsam, a szőr marad, maximum a mosógépet teszi tönkre.

Szőr a lakásban
A konyha, ahonnan a macskák szigorúan ki vannak tiltva, szintén bundás lett. A mikró tetejétől kezdve minden vízszintes felületen ott szálldogálnak a pelyhecskék. Az elöl hagyott zsemle zacskója szétmarcangolva, az elvileg húsevő, jól etetett macska ugyanis szereti a pékárut. Ha a fuvallat odébb viszi a szőrszálakat a konyhaasztalról, mielőtt nedves szivaccsal elkapnám őket, már vándorolnak is át a fekete szövetkabátomra.

Az esélytelenek nyugalmával görgőzöm le, holnap ugyanilyen lesz. Ha életcélunkká tesszük a szőrmentesítést, sem időt, sem pénzt nem sajnálunk rá, komoly részeredményeket érhetünk el.

Az elsődleges, és legdrágább fegyverünk az állatszőrre specializált robotporszívó lesz. Használjuk minden nap, csak ne felejtsük el üríteni a tárat, ami hamar megtelik. Ezután cseréljünk le minden textilt a lakásban, a kanapé takaróit, a székhuzatokat, a kabátokat és az összes ruhánkat a legkevésbé bolyhos, kicsit sem kötött, sima, csúszós anyagú kelmére.

A selyem kitűnő választás, de mivel drága, a macskák azonnal darabokra cincálják majd. Ha nem vagyunk milliomosok, be kell érnünk olcsóbb anyagokkal, azokat a macskák is jobban figyelmen kívül hagyják.

Görgők, kefék, cellux
Nagy hasznát vehetjük az öntapadós felülettel ellátott görgőknek, azok elfogyása esetén a vastag celluxnak is. Ezek üzembiztosan magukra ragasztják az állatszőr egy részét. A kesztyű alakú, apró műanyag pöttyökkel tarkított simogatókesztyű is beválhat, illetve a nem ragadós görgők egy része is jól egy halomra rendezi a szálakat.

Végső esetben gumikesztyűs kezünkkel vagy bevizezett kefékkel is sikert arathatunk (öt percre, de az is valami).

A szőnyegekbe szórjunk szódabikarbónát, majd tíz perc elteltével porszívózzuk ki (úgy fél óránként/24 óra). A dühödt kefélés segít levezetni a felesleges agressziónkat is, pláne ha a macska mondjuk rá is pisilt vagy hányt az értékesebb darabokra.

A probléma igazi forrása
Ami hosszú távon megoldást jelenthet, az az állat szőrtelenítése. Persze jól hangzik, hogy fogjuk a nullás gépet és megszabadulunk a problémától egyszer, s mindenkorra, de ez nem túl állatbarát lehetőség. Így marad a kefélés. A simogatókesztyűknél sokkal hatásosabbak a fém véggel ellátott szőrtelenítő kefék, ezek a kihullott, nagyon finom szálú, pihekönnyű, azaz a mennyezeten is helyet foglaló aljszőrzetet is összeszedik még azelőtt, hogy a lakásba kerülne.

A macskák persze gyűlölik a folyamatot, így érdemes fokozatosan hozzászoktatni őket, illetve a hányós végükön finom falatokkal etetni őket a művelet közben. Ez az esetek nagy részében valami egyáltalán nem nekik való kedvencük, amit az emberektől csórnak el, fittyet hányva arra, hogy nekik csak húst lenne szabad enniük. De hát mit tehetünk? Amióta háziasítottak és megneveltek minket, csak az engedelmeskedés marad.

A hátizsák megy az udvarra a gyökérkefével randizni, Luna azon aludt, beborítja a bézs színű szőr. Az autóba beülés előtt napfénynél végiggörgőzöm a ruhámat bokától nyakig, majd ugyanezt megteszem az autó ülésével is. Berci kutya szeret kocsikázni, hosszú szőrszálai a leglehetetlenebb helyeken ülnek meg. Így sokszor miután kiszállok a járműből, jöhet még egy görgőzés a külön erre a célra az autóban tartott eszközzel, mert a ruhám mágnesként vonzotta magához a kallódó szálakat.

Ne adjuk fel!
Ilyen mértékű invázió láttán, a milliomodik szőrfelszedő csoda kipróbálása után (néha a macskát is átgörgőzöm) megfordul az ember fejében, hogy egyszerűen feladja. Kész, az állatok győztek, új divatot teremtek, a kanapé macskaszínű, az autó kutyaszínű, a vendégeket pedig megkérem, hogy hozzanak magukkal váltóruhát. Persze azért a helyzet nem ennyire tragikus (csak majdnem).