A túráink nem a pihenésről szólnak, sokkal inkább a kihívásról és a teljesítményről – beszélgetés Véghelyi Patrikkal, a Rábaközi Hiking Team oszlopos tagjával.

A Rábaközi Hiking Team egy barátokból, kollégákból álló csapat, akik minden évben kitűzik  maguk elé azt a célt, hogy egy adott ország legmagasabb hegyét megmásszák. Idén Szabó János, Kóczán Balázs, Kozma László, Geist Tamás, Geist György és Véghelyi Patrik tartotta fel büszkén a magyar zászlót ezúttal Romániában.

Nagy vágyam, hogy ez a csodálatos, hatalmas templom megteljen hívekkel. -beszélgetés Winkler Zsolt atyával a Csornai Jézus Szíve Templom plébánosával.

Winkler Zsolt atya egy éve a Jézus Szíve Templom plébánosa. 1993-ban, harminc éve szentelték pappá. Egy évig volt Sopronban káplán, majd tíz évet töltött a püspökségen. 2004-től tavaly augusztus elsejéig volt Öttevényen plébános, és azon kívül még négy plébániát látott el.

 

Hol töltötte a gyermekkorát? Mi vezette a papi pályára?

Mosonmagyaróváron születtem és ott töltöttem gyermekéveimet. Pici koromtól a hivatástudat ott éledezett bennem. Van egy gyerekkori emlékem, hogy én nagyon szerettem a templomban lenni, és lenyűgözött, amit ott láttam.

Mosonmagyaróváron a mentőállomás mellett volt a szalézi kápolna, édesanyám oda vitt szentmisére. Akkor még nem fogtam föl, mit csinál ott a bácsi, de olyan csodálatos volt. Az ottani lelkész, Mészáros Béla atya nagyon értett a fizikához, annyira ügyes kezű ember volt, hogy az a hír járta a Videoton gyárba is el akarták hívni. Olyan hozzáértően szerelte a televíziókat, hogy amikor elromlott valakinél a TV, neki szóltak. Van egy kedves történet, miszerint el is hangzott egy kisgyerek szájából, amikor nem volt adás a készülékükön, hogy „Hívjátok a papot”.

Az atya volt az én példaképem. Amikor lehetőségem adódott rá, nagyon szívesen ministráltam, tehát gyerekkoromtól nyiladozott bennem az elhatározás.

Van egy ószövetségi történet Sámuelről, akit meghív az Isten. A kis Sámuel egy éjjel hangot hallott, és Éli főpaphoz ment, aki mellett tanonckodott, mert azt hitte, ő szólította. Mikor a hang többször is szólt hozzá, a főpap felismerte, hogy ezt a gyereket az Isten hívja, ezért azt mondta Sámuelnek, hogy legközelebb mondja azt, hogy itt vagyok, Uram, hallja a te szolgád. Ha nem is hangokat hallottam, de volt egy ilyen belső vonzás ebbe az irányba kisgyermek koromtól fogva.

Voltak olyan atyák, akik országosan szerveztek úgynevezett hivatástisztázó lelkigyakorlatokat, és ezeken részt vehettem. A győri PÁGISZ-ba jártam középiskolába épületvillamossági szerelő szakmát szereztem. Sokszor sétáltam a Duna partján a Káptalandombon megcsodálni a Papnevelő Intézetet és vágyakozva tekintettem az épületre. Végül is aztán kimondtam az igent.

A középiskolában kérdezték, ki hova jelentkezik, hol tanul tovább. Akkor egy kicsit félve vallottam be a fiú osztály előtt az osztályfőnökömnek, hogy én papságra készülök. Arra számítottam, hogy biztos azért kapok majd hideget, meg meleget, hogy ki fognak figurázni. Meglepetésemre utána sorra jöttek oda az osztálytársaim saját hitükhöz való hozzáállásukról beszélgetni.

Aztán teltek múltak az évek, volt akit eskettem, gyermekét kereszteltem, szülőjét temettem.

 

Egy éve helyezték át a Jézus Szíve Plébániára. Hogy alakult az elmúlt idő?

Volt bőven feladat. Tanulóévnek tartom a Csornán töltött mozgalmas időszakomat. Szeretném megismerni az egyházközséget, az iskolát, mivel a II. Rákóczi Ferenc Katolikus Általános Iskola és Óvoda püspöki biztosává is kineveztek. Az iskolában rengeteg értékes, hasznos program van. Szeretném megismerni a várost, az embereket. Igyekeztem alkalmazkodni az eddigi szokásokhoz, és sok tapasztalatot szerezni. Két fíliám van, Pásztori és Szilsárkány.

Minden hónap első péntekjén meglátogatom azokat az idős, vagy beteg híveket, akik nem tudnak eljönni a templomba.

 

Mit tapasztalt a csornai hívek részéről?

Kezdetektől barátságos fogadtatást tapasztaltam, nagyon kedvesek az emberek. Köszönöm a hívenek azt a sok szeretetet és biztatást, amit kaptam tőlük.

Csornán van egy hívő mag, élükön a képviselő-testület tagjaival, akik nyitottak és számíthatok rájuk. Együtt tudunk dolgozni a közösségi élet fellendítésén. A Premontrei Prépostsággal nagyon jó a kapcsolatom. Virágzó, dinamikus, fiatalokból álló szerzetes közösség az övék. Közösségüket nagy dicséret övezze, mert az egész egyházmegyében is nagyon sok mindent felvállalnak és segítőkészek, tulajdonképpen példa értékűek.

Ifjú fejjel kezdtem Öttevényen, ma már nem kezdő pap vagyok, de van bennem lendület. Tanulok, figyelek és nyitott szívvel fordulok a hívek felé, hogy egy, a másik plébániához hasonló egészséges öntudatú, összetartó közösséget hozzunk létre.

 

 

Milyen változások történtek az elmúlt egy évben?

A kapott fíliáim okán a miserenden kellett változtatnom. Értéknek tartom, hogy a pásztori és szilsárkányi egyházközség híveit megismerhettem.

Az igényeket figyelembe véve, és én magam is így tartottam jónak, bevezettem a temetések előtt a gyászmisét.

Bár van segítségem, gyakran vagyok az irodában és az ügyintézésnél én magam foglalkozom a hívekkel, és így a személyes találkozásnak van alkalma. Ezt hasznosnak tartom, mert akkor tudunk néhány szót váltani.

 

Milyen a kapcsolata az ifjúsággal?

A ministráns foglalkozásokat rendszeressé szeretném tenni. Megyünk majd kerékpártúrára.

Több mint tíz fiatalból álló ifjúsági közösség indult el, akikkel igyekszünk sok tartalmas programot szervezni, példának okáért amikor én mentem misét tartani karácsonykor a kórházba, meglepetésképpen adtak egy kis műsort az ottani betegeknek. Nyitottá szeretnénk tenni a csoportot, hogy mások is jöhessenek.

Szilvásváradon szerveztük meg 4 napos hittantáborunkat, amin összesen negyven csornai és öttevényi gyerek vett részt. Az első osztályostól a középiskolásig jöhettek a diákok. Csapatokat alakítottunk, vetélkedtünk, túráztunk, kézműves foglalkozásokat csináltunk, szalonnát sütöttünk. Megnéztük a lipicai ménest, a Szalajka-völgyben jártunk, kisvasútaztunk, majd felmentünk a kilátóba. Vezetővel részt vettünk egy éjszakai bátorságtúrán is. A sötét erdőben a csillagos ég alatt nem használtunk lámpát, és megtapasztaltuk az illatokat, hangokat, majd elkezdtünk „látni”.

Szeretném, ha egy összetartó ifjúsági közösség jöhetne létre, és ezeket a táborokat is rendszeresíteni kívánom.

Nehéz a fiatalokat kimozdítani, mert a mai világban nem jellemző a kitartó elköteleződés, viszont a tapasztalat az, hogy ha eljönnek, igazán jól érzik magukat.

Hosszú távú terveim között szerepel, hogy elvigyem a csornai gyerekeket a Nagymarosi Ifjúsági Találkozóra, mert az öttevényiekkel voltunk ott és tudom, hogy ez a fiataloknak egy életre szóló élmény, hogy láthatják, nincsenek egyedül.

 

Ön a II. Rákóczi Ferenc Katolikus Általános Iskola és Óvoda püspöki biztosa. Milyen tevékenységeket végez az intézményben?

Természetesen hitoktatok, a korábbi lelkipásztori éveimhez hasonlóan a nyolcadik osztályosokat én tanítom, de szeretnék elsőáldozó gyermekekkel is foglalkozni.

Az iskolában nagyon gazdag programok, az egyházi ünnepek megtartásának hagyományai vannak. Lelkigyakorlatos napokra környékbeli atyákat hívtam, zajlottak a szentgyónások.

Arra törekszünk a másik plébániával együttműködve és szeretném ezt kiteljesíteni, ami a közösségépítés szempontjából is nagyon fontos, hogy a katolikus iskola kapcsolódjon a plébániához, ezért szeretnék itt ennek érdekében minél több programot szervezni a tanulóknak. Nagy örömömre szolgált, hogy karácsony előtt egy kézműves foglalkozáson 40 gyermek gyűlt össze a plébánián.

Bevezettük, hogy minden szombat este diákmisét tartunk, ami kimondottan a fiataloknak szól. Arra kívánom helyezni a hangsúlyt, hogy az iskola legyen jelen a templomban, tehát iskolamiséket  szeretnék tartani. Fontosnak tartom, hogy a vasárnapot szenteljük meg.

Az iskolai énekkar, fiatalokból álló zenekarok bevonásával zenével szeretném változatossá tenni az istentiszteleteket, amire már nagy örömömre vannak törekvések több helyről. Májusban három alkalommal főként alsó tagozatos gyerekekből álló csapat énekelt egyházi énekeket a templomban, ami nagyon szép volt, és tetszett az egybegyűlteknek, illetve már szerveződik egy új csoport is, akik gitárral kísért énekeket adnának elő.

 

Milyen a kapcsolata a Csornai Jézus Szíve Karitász Csoporttal?

A karitász csoport, akiket sajátomnak tartok nagy kincse az egyházközségnek, egy igazán jó közösség, akikre lehet számítani. Kiváló vezetője van és nagyon lelkes tagjai tele ötletekkel, tenni akarással.

 

Milyen elképzelésekkel, tervekkel tekint a jövőbe?

Nagy vágyam, hogy ez a csodálatos, hatalmas templom megteljen hívekkel.

Sajnos generációk szakadtak el az egyháztól, ami eredményezett egy távolságot. Ahhoz, hogy találkozzunk, hogy meg tudjam a híveket szólítani, el kellene jönniük a templomba. Vonzóvá kell tenni a hitélet gyakorlását kedvesen és tartalmasan. Azonban főként a gyermekek tekintetében szükség van némi fegyelmezésre, kötelességtudat erősítésére is. A szentmise kötelezővé tétele a diákok számára egy eszköz ahhoz, hogy találkozhassak velük. A hittanos tanulóknak szeretném, ha a templomba járás egy megszokott, a hittanhoz szervesen kapcsolódó tevékenység lenne, mert a vallásgyakorlás, a hit megélése és a templom látogatása, szentmisék hallgatása szorosan kapcsolódik egymáshoz.

A vallásos életet gyakorolni, megélni a hitünket egy hatalmas erőforrás. A gyermeki lélekben olyan fokú nyitottság van, ami lenyűgöző. Ezúton kérem a szülőket, támogassák ebben csemetéiket, mert ez a javukra válik. A szentmisék látogatásával is járuljanak hozzá az elsőáldozáshoz majd a bérmálkozáshoz vezető gyönyörű úthoz. Csak együtt tudunk előrelépni.

Hiszem azt, ha a család együtt jön el a szentmisére, az egy lelki megerősítést, feltöltődést ad számukra. Erőt tudnak meríteni egymásból, nagyobb lesz köztük az összetartozás élménye. Csak magunkból nem vagyunk képesek táplálkozni. Rá kell jönnöm újra és újra, egyedül nem megy, a Jóisten szeretetétől tudok én is túllépni a nehézségeimen. Ha csak magam próbálom, akkor összeroppanok. Az ember egymaga tönkremegy, kiüresedik, elszegényedik. Főként a családban pedig van forrás, egymásból tudnak töltekezni.

A cél tehát nem pusztán a közösségépítés, hanem az, hogy egymástól gazdagodjunk, és ebből úgyis kibontakozik az összetartás, az együtt szeretetteljes élménye.

A plébánia közösségi termét, illetve a templomban lévő hittantermet szeretném kibővíteni, felújíttatni, hogy helyben lehessen programokat tartani. Élénkebbé kívánom tenni az egyházközösség életét, plébániai programsorozatok szervezésével vallási, közéleti, kulturális témákban egyaránt. Legutóbb a templomban dr. Fodor Réka, Afréka, az afrikai orvosmisszió vezetőjének előadását hallgathattuk meg. Valamint felmerült az igény a felnőtt hittanra, illetve családi közösségi élet indítására is szeretnék törekvéseket tenni a Schönstadt mozgalom példáját követve. Így szándékozom a szentmiséken kívül is kialakítani a hívekkel találkozási pontokat.

 

Winkler Atya! Hálásan köszönöm Önnek ezt a beszélgetést! Kívánom, hogy minél többen gyűljenek Ön köré, hogy ők is részesülhessenek abból a nyugalomból, figyelemből, kedvességből és szeretetből, ami személyéből árad. Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Ha valamit lehet jól is csinálni, és ugyanannyi idő, mint rosszul, akkor miért ne csináljuk jól? – beszélgetés Kugler Lászlóval, a Kugler Cukrászda tulajdonosával.

A Kugler Cukrászda Csornán a Laky Döme utcában több mint 100 éves múltra tekint vissza. A Kugler család generációkon átívelő, kiemelkedő munkáját Kugler László folytatja, és örvendeztet meg fantasztikus édességeivel felnőttet és gyermeket.

Kedves Csornaiak! Annak az egyesületünknek a léte került veszélybe, ami a közösség, az Önök biztonsága érdekében működik, és a legfontosabbak között van. Első lépésként kérem, olvassák el cikkünket!

40 éve orvosként érkezett Csornára Dr. Gulyás Zoltán. Önkormányzati képviselő volt Csornán, a Fidesz csornai szervezetének elnöke lett. 1998-tól a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat tagjaként az egészségügyi és szociális bizottság munkájában vett részt. 2003-tól a Győr-Moson-Sopron Megyei 5. számú választókerület elnöke volt.

Ismerkedjünk meg a csornai mentőkkel és a Csorna és Környéke Mentő Egyesülettel és munkásságával. Azokkal az emberekkel, akik életünk minden napján csendben várakoznak arra, ha nekünk szükségünk van rá, minél előbb segítsenek rajtunk. A mentők, akik egymást bajtársaknak hívják, és valóban a baj megszüntetésére tették fel az életüket. 

Él egy család Csornán, ahol anyáról lányra, apáról fiúra száll a néptánc iránti elhivatottság. Olyan értékeket adnak a fiataloknak a tánc nyelvén, olyan összetartásra tanítják meg őket, ami elkísér egy életen át. Általuk a Pántlika Néptáncegyüttes nemzeti érték és Csorna kincse lett.

Csornán mindenki Csafiként ismeri Horváth Zoltánt. A megnyerő modorú, kedves vállalkozó évtizedek óta foglalkozik azzal, hogy az emberek biztos kerekeken jussanak el az úti céljukhoz.