Csorna feliratú zászló lobogott Románia legmagasabb hegyén

A túráink nem a pihenésről szólnak, sokkal inkább a kihívásról és a teljesítményről – beszélgetés Véghelyi Patrikkal, a Rábaközi Hiking Team oszlopos tagjával.

A Rábaközi Hiking Team egy barátokból, kollégákból álló csapat, akik minden évben kitűzik  maguk elé azt a célt, hogy egy adott ország legmagasabb hegyét megmásszák. Idén Szabó János, Kóczán Balázs, Kozma László, Geist Tamás, Geist György és Véghelyi Patrik tartotta fel büszkén a magyar zászlót ezúttal Romániában.

Tavaly amikor a terveikről beszélgettünk Romániát említette, amit meg is valósítottak, mivel nemrég érkeztek haza a mászásból.

Igen, a tervet teljesítettük idén is és újabb európai csúcsot hódítottunk meg. A Fogarasi havasokban Románia legmagasabb hegyén, a 2544 méter magas Moldoveanu-, régi magyar nevén Moldován-csúcson jártunk.

Mesélne az élményeikről?

Augusztus 6-án, vasárnap indultunk el Csornáról a hajnali órákban és nagyon hosszú út elé néztünk. Nem a szállásra vettük egyből az irányt, inkább nyomban a látnivalók felé. Délután 4-5 óra körül nyolcszáz kilométeres utazás után értünk el a Transzfogarasi utat. Észak–déli irányba szeli át a Kárpátokat ez a szerpentines panorámaút, ami 2042 méter magasságig vezet fel, majd egy alagúton halad át a főgerinc alatt. Izgatott voltam, mert a Tiktokon azt lehetett látni, hogy gyakran medvék futnak át az úton vagy a szélén ücsörögnek. Vártam, hátha a kocsiból mi is látunk egyet, de sajnos nem sikerült.

Kezdetben az idő nem volt túl jó. Az északi oldalon esett az eső és felhők takarták a kilátást. A déli oldalon viszont már nagyon jó idő volt, és fantasztikus a látvány fogadott minket. Felmentünk és a legmagasabb ponton a híres Balea-tavat néztük meg, majd román micset ettünk. Aztán megkerestük Viktóriavárost, ahol a szállásunk volt.

A kezdeti rossz, esős időt hétfőn már felváltotta a napsütés. A fél hatos kelést és a reggelit követően a terepjárónkkal a hegy lábához autóztunk, és célba vettük a Moldoveanu-csúcsot. A hegy meghódítását északról, Viktóriaváros felől, a Vistea-völgyön keresztül kezdtük meg. Kezdetben erdőben, patakokon keresztül, majd magashegyi réteken, végül a főgerinc meredek lejtőin kapaszkodva értük el a Nagy-Vist csúcsot, mely 2527 méteres. Onnan egy sziklás gerincen jutottunk el a főcsúcshoz, Moldoveanuhoz, ami 2544 méter magas. A túra hossza körülbelül 10 kilométer hosszú volt, nagyjából 6 és fél óra alatt jutottunk fel a csúcsra, ahol csúcsfotókat készítettünk a Csorna feliratos zászlóval is. Mivel ez nem körtúra volt ugyanazon az úton ereszkedtünk le, amit 4 óra alatt sikerült megtenni. A kiindulóponttól a hegy csúcsáig a szintemelkedés hozzávetőlegesen 1500 méter volt.

Egészen más volt itt túrázni, mint Ausztriában vagy Szlovákiában, vadregényes és nagyon szép, látványos környezetben mászhattunk.

Voltak nehézségek?

A túra hossza és a szintemelkedés nehézség volt, de vasalt utak, nagyon kitett részek nem voltak.

Hogy készültek fel a csúcsok meghódítására?

Sportos életmódot folytatunk mindannyian. A kosarazás, a focizás a biciklizés és az úszás mellett volt egy téli túránk tavaly decemberben Alsó-Ausztria legmagasabb hegycsúcsán a Schneebergen, ami nehéz mászás volt, mert erős szél nehezítette a dolgunkat, illetve hordta a havat is. Idén februárban télzáró túrát tettünk az Írott-kőre.

Szeretnénk még élményeket gyűjteni, így szeptemberben szeretnénk felmenni az ausztriai via ferrátás Präbichlre. Októberben a Hoche Wand felé vesszük az irányt, decemberre pedig hótalpas túrát szervezünk.

Melyek a következő célkitűzések?

Következő céljaink között szerepel Bulgária, Szerbia, Csehország és Horvátország legmagasabb hegyeinek meghódítása. Ha az első kettő csúcs mellett döntünk, akkor egymás utáni napokon fogjuk teljesíteni őket, mivel a két ország csúcspontjai 200 kilométerre vannak egymástól. A szabadidőnktől függ, de jövőre akár még mind a négy csúcsmászás is összejöhet.

A Grossglockneren, ami 3798 méter magas, azzal teljesítettük a háromezres magasságot, most viszont tervezzük, hogy megpróbálkoznánk egy 4000 méter feletti csúccsal, ilyen Olaszországban a Gran Paradiso.

Úgy tudom, vannak támogatóik is.

Igen, szeretnénk nekik ezúton is köszönetet mondani. Hálásak vagyunk a Roland Trafik Csorna Vasútállomásnak, a Csafi Guminak, a Kristóf autóháznak, Kevill Műszakiboltnak, Rábabrill Optikának, Y-Csapágy Kft.-nek, és a rabakoz.hu-nak.

Ezzel a csúccsal már kilenc európai ország legmagasabb hegyét sikerült megmászniuk. Melyek voltak ezek?

2016-ban Németh Norbert barátunk által jött be az életünkbe időtöltésként a túrázás. Legelőször az ausztriai Hochschwabon túráztunk, ahol még nem volt felszerelésünk, de még túrabakancsunk sem. Teremcipőben és futócipőben vágtunk neki a 2000 méter feletti csúcsnak. Csapatunk 2017-ben alakult, akkor a Szlovénia legmagasabb hegyével a Triglavval (2864 m) kezdtünk. Akkor fogalmazódott meg bennünk a célkitűzés, hogy az európai országok legmagasabb pontjait szeretnénk megmászni. 2018-ban az ausztriai, 3000 méter feletti Grossvenedigerrel (3666 m) folytattuk, ami a túravezetőnk ajánlására belépő volt Ausztria legmagasabb csúcsához, a Grossglocknerhez (3798 m) 2019-ben. Természetesen felmentünk a 1014 méter magas Kékesre is.

2020-ban másztuk meg Németország legmagasabb hegycsúcsát a Zugspiztét (2962 m), majd ezt követte 2021-ben egy dupla mászás, tehát egymás után két csúcsot is meghódítottunk, a Gerlachfalvi-csúcsot (2655 m) Szlovákia, a Magas-Tátra és egyben az egész Kárpátok legmagasabb csúcsát, és a lengyel Rysy-t, más néven Tengerszem-csúcsot (2501 m). Itt tapasztaltuk meg, milyen két csúcsot mászni egymást követően napokon.

Tavaly pedig Montenegróban és Bosznia-Hercegovinában jártunk. A Bobotov kuk 2523 méteres és a Maglić 2386 méteres csúcsán lobogott a Csorna feliratú magyar zászló.

Idén sajnos nagy tragédiát élt át a hegymászóközösség és az ország. Suhajda Szilárdtól búcsúztunk. Hogy élték meg ezt?

Végtelenül sajnáltuk. A mi komfontzónánkon kívül esnek azok a mászások, amiket ő végzett. A túrázásnak élünk és a maximum magasság, ami nekünk esetleg szóba jöhet, az a Mont Blanc.

Azokhoz a magasságokhoz, ahova ő eljutott, kiterjedt felkészülés kell. Olyan magashegyi körülmények között már szenved az emberi test, mi ezt már nem mernénk és nem szeretnék bevállalni, illetve egyedül egyikünk sem szokott mászni. Azt tartjuk a mászásaink során szem előtt, amit Szabó János mondott egy interjúban, hogy amikor felérsz, akkor félúton vagy. Annyi energiát kell beletenni a mászásba, hogy le is tudj jönni onnan.

Köszönöm a beszélgetést! Még nagyon sok csúcsmászást kívánok erőben, egészségben az egész csapatnak!

A csapat facebook oldalán figyelemmel lehet kísérni a Rábaközi Hiking Team túráit csodás képekben.