Két évtized a Hunyadi élén - beszélgetés Kovács Istvánnéval a Soproni SZC Hunyadi János Technikum volt igazgatójával

„Ha ránézek az iskolára, elöntenek az emlékek. A részem.” - beszélgetés Kovács Istvánnéval a Soproni SZC Hunyadi János Technikum volt igazgatójával.

Kovács Istvánné 41 éves pályája alatt több, mint 20 évig vezette a Hunyadi János Technikumot. Kiváló munkáját, mely során az iskola a térség kiemelkedő intézményévé vált, Csorna Szolgálatáért Díjjal és Miniszteri Elismerő Oklevéllel ismerték el.

Hogy indult pedagógusi pályája? Mik voltak a főbb állomások az életében?

A főiskola utolsó évében, 1982-ben kötöttünk házasságot a férjemmel. Állásokra úgy pályáztunk, hogy szeretnénk egy helyre kerülni és szolgálati lakáshoz jutni. Államvizsga után jött is néhány lehetőség számunkra. Felajánlottak munkahelyet és lakhatást is, de végül augusztus elején Barbacsra költöztünk szolgálati lakásba. A házon kellett néhány dolgot javítani, mindenünk dobozokban volt még, de megkezdhettük a tanévet a helyi iskolában. A szülők és a diákok is nagyon aranyosak voltak. Férjem ötödikes, én nyolcadikos osztály kaptam, akiknek én voltam a negyedik osztályfőnöke, úgyhogy éppen elég volt szegényeknek.

Acsalagra is át kellett járnom hetente két napot történelmet tanítani. Ebben a tanévben kezdtem el KRESZ órákra járni, és vezetni tanultam, de még busszal közlekedtem Barbacs és Acsalag között, néha Csornán át.

1983 novemberében megszületett az első gyermekünk. Terhességem alatt végig tanítottam. Nem is tudom, akkor úgy éreztem, hogy olyan sok minden belefért az időbe.

A fiunk két éves körüli volt, amikor a férjemet elvitték másodszor katonának, mert még hiányzott fél éve. Előtte már félállásban dolgoztam, visszamentem órákat tartani, de a katonaság közbeszólt. Bölcsődébe akartuk adni Istit Csornára, de nem vették még be, így édesanyámékhoz került, úgyhogy én péntekenként beültem a Trabantba, mentem Ajkára, hétfő hajnalban pedig vissza dolgozni. Igazából kettőnk helyett tanítottam.

Mielőtt a férjem bevonult katonának, vásároltunk egy építési telket Csornán. 1986. augusztus közepén szerelt le a férjem, és másnap már el is kezdődött az építkezés. Közben megszületett a második fiunk, Szilárd.

A férjem nagyon sokat dolgozott, uborkáztunk, sok gyümölcsünk volt, állatokat is tartottunk és mindig vettünk valami építési anyagot szépen apránként a házhoz, egy év alatt lényegében tető alatt volt, de nem siettünk a beköltözéssel.

Mikor jött az életében a Hunyadi iskola?

A változás 1993-ban jött el, amikor megkerestek a Hunyadiból, és felajánlottak egy magyar-történelem szakos osztályfőnöki állást. Akkor már a férjem volt az igazgató a barbacsi iskolában. Fejlődési lehetőséget adott ez nekem, mivel egyetemen is továbbtanulhattam, így elfogadtam az ajánlatot és ha már így alakult, be is költöztünk a csornai házba. A férjem ’97-ig dolgozott Barbacson, majd ő is kapott egy munkalehetőséget a csornai gyámhivatalnál. Közben elvégeztem az egyetemen a történelem szakot, utána a közoktatás vezetőit, és 2000-ben az akkori igazgató megkeresett, hogy lennék-e a helyettese. Osztályfőnökként és munkaközösség vezetőként azért volt némi tapasztalatom, de az igazgatóhelyettesi munka teljesen új volt számomra. A nehézséget még az adta, hogy az igazgató úr októbertől májusig kórházban volt, és hát én egymagam voltam a saját helyettesem, teljesen rám szakadt minden úgy, hogy még nem volt rálátásom vezetői munkára, főként a gazdasági része volt számomra nehéz. A kollégák nagyon sokat segítettek. Akkor esett át az iskola az első profilváltáson is. 2001 szeptemberétől indult a rendvédelmi és a közgazdasági képzés, azoknak a tantervét csináltuk, a szakembereket megkerestük. 2003-ban lejárt a mandátuma az igazgató úrnak. Akkor jött létre a csornai oktatási és nevelési intézményeket összefogó központ. 5 intézmény tartozott ide. Ennek az igazgatója kért fel, hogy vállaljam el a Hunyadi vezetését, igazgatását.

Ez ismét egy nagy kihívás volt. Nem riad meg ilyenkor az ember?

Nagyon sok segítséget kaptam a férjemtől, ő ha kisebb iskolában is, de igazgató volt. Azt mondta, hasonlóan kell csinálni, csak a számok lesznek nagyobbak a költségvetésben, illetve a gyereklétszámot vagy a kollégák számát tekintve. Megosztotta velem a tudását, tapasztalatait és még a házimunkában is számíthattam rá. Szeret főzni a mai napig, és akkor nagyon sokat jelentett, hogy miután hazajöttem, nem kellett a konyhában folytatni.

Milyen változások következtek be az évek során?

2005-ben zajlott az iskola épületének nagyarányú felújítása a pincétől a padlásig. A munkálatok többször tanítás közben is folytak, előfordult, hogy csak mutogatva lehetett magyarázni vagy a táblára kellett mindent felírni. De átvariáltuk a tanévet, a szünetekben is tanítottunk vagy szombaton, hogy május elejére véget érjen a tanév. A diákok is derekasan helyt álltak és sok munkában részt vettek, így egy fantasztikus iskolát alakítottunk ki közös erővel. Helyi vállalkozók segítségével az udvaron is nagy fejlesztések mentek végbe. Kialakítottunk egy rekordtime kosárlabda pályát 6 kosárpalánkkal.

Azt nem volt jó látni soha, hogy kabátok, táskák az iskola folyosóin lógnak a fogasokon, így az iskola alapítványának támogatásával az alagsorban tanulói szekrényeket helyeztünk el és a diákok kettesével kapnak egy tárolót, amiben elhelyezhetik a dolgaikat. Itt korábban tantermek voltak, most itt van a holló klub, a stúdió és az iskolarádió, edzőterem, konditerem, lőterem is.

2015 újabb választóvonal volt az iskola oktatáspolitikájában. El kellett dönteni, hogy a Hunyadi gimnáziumként vagy szakközépiskolaként működjön tovább. A gimnáziumi osztályok mellett volt rendvédelmi, közgazdasági és pedagógiai képzés is. Addigra már szép versenyeredményeink voltak országos versenyeken. Remekeltünk rendvédelmi csapatversenyeken, egyéni versenyen volt első helyezettünk, több alkalommal első helyet szerezték tanulóink gépírásból, majd a világbajnokságon Prágában negyedik helyezést értek el. Pedagógiából is mindig ott voltak a dobogó valamelyik fokán a diákjaink. Tulajdonképpen nem volt olyan szakmai verseny, ahol az első háromban hunyadis gyerek ne lett volna. A tantestület így a szakközépiskola mellett döntött, ami később technikum irányába ment tovább.

2019-ben újabb változás következett be, a Soproni Szakképzési Centrumhoz csatlakoztunk, ahonnan minden támogatást megkaptunk. Megújult a tornaterem, javítva lett a tető, új tanulói asztalok és székek, a digitális oktatáshoz szükséges eszközök kerültek minden tanterembe. A szakmai képzéshez szükséges eszközök, programok is rendelkezésre állnak.

Meséljen kérem három dolgot, ami élmény volt, büszkeséggel töltötte el!

Hát ez nagyon nehéz, 20 év eseményeiből hármat választani, hiszen olyan sok csodálatos, sikeres, hangulatos esemény volt, amikre büszke vagyok, de próbálok minden képzésünkhöz egy-egy eseményt kiragadni.

Az OTP Fáy Alapítvány pályázatot írt ki középiskolások számára, hogy milyen vállalkozást csinálnának az iskolában, ha kapnának öt millió forintot. A tanulóink megírták a pályázatot annak minden aprólékos tervével, miszerint tanszerboltot hoznának létre. Ez a beadvány nyert, az iskola az összeget megkapta, és megcsinálták az üzletet, amit maguk sikeresen üzemeltettek, végezték az eszközbeszerzést, füzetcsomagokat állítottak össze, fénymásoltak, lamináltak. Tehát élesben próbálhatták ki magukat egy vállalkozásban. Ez a közgazdaságis, illetve az ügyvitelis diákjaink érdeme.

A pedagógiai képzésben résztvevő diákok és oktatók kezdeményezésére Szerveztünk Mackó napot. A diákok gyűjtötték és varrták macikat, az első ilyen rendezvényen Ranschburg Jenő tartott előadást, de több híres, neves, szakember is tartott előadást ezeken a rendezvényeken, melyek hosszú ideig volt a Hunyadi saját programja.

A rendvédelmi képzésünk egyik legkiemelkedőbb programja az Országos Rendvédelmi Tanulmányi Verseny országos döntőjének megrendezése volt. Példaértékű összefogással szinte az egész város, önkormányzat, vállalkozók, intézmények, cégek segítségével mutathattuk meg Csorna vendégszeretetét, sikerességét. Az már csak hab a tortán, hogy az első helyezett is hunyadis diák lett.

Ha lehet, akkor még egy esemény, ahol az egész iskola, diákok, kollégák, szülők is érintettek.

Amire nagyon büszke vagyok, hogy a kolontári vörösiszap katasztrófa idején gyűjtést rendeztünk és játékokat is gyűjtöttünk. Anyagi segítség mellett kilenc doboznyi adományt juttattuk el Devecserbe, amit 6 tanulónk adott át a rászorulóknak, láthatták a saját szemükkel a nyomokat és beszélhettek olyan gyerekekkel, akik fizikai elszenvedői is voltak a katasztrófának. A diákok minden ilyen jellegű tevékenységben részt vettek, beteg iskolatársuknak is gyűjtöttek.

A példamutatás és a támogatás a tanárok, a vezető részéről elengedhetetlen. Úgy látom, bármikor fordulhattak a diákok a tanárokhoz, Önhöz.

Valóban. Azt látták, hogy mi is próbáltunk segíteni. A szótárunkból az a kifejezés, hogy „nem lehet”, hiányzott. Ha valami nem ment, azt kerestük meg, hogy lehet másképp megoldani. Azért jöttek a diákok olykor elég vad, ámbár gyakran igazán jó ötletekkel. Sok új dolgot meghonosítottunk és hagyománnyá is tettünk az elmúlt időszakban. Az iskola nem csak a tanulásról szól, érezze magát jól a diák, ehhez olyan környezet és programok kellenek, hogy szívesen marad az iskolában délután is. A tantestületünk is egy összetartó csapat. Mindaz a sok eredmény és érték, amit a Hunyadi teremtett, nem ment volna, ha nincs az a közel 30 kolléga, aki ebben részt vett, és azokat se hagyhatjuk ki, akik óraadóként segítik az iskola munkáját.

Lenyűgöző szenvedéllyel és szeretettel beszél az iskoláról, az eseményekről, a diákokról.

Várom már, mikor mondja a férjem, hogy ne beszéljek többes szám első személyben az iskoláról. Nem vagyok képes teljesen kívülről látni, és ha ez sikerülne, kútba dobhatnám az elmúlt évtizedeket. Harminc évből huszonhármat az intézmény vezetésével töltöttem, még nem tudom teljes egészében elengedni. Ha ránézek az iskolára, elöntenek az emlékek. A részem.

Sok kollégát elbúcsúztattam. Hiányoznak, de ami nagy öröm, hogy a tanári karban mindig vannak volt hunyadis diákok, akik visszajönnek tanítani, és az nekem külön plusz, hogy van közöttük történelem szakos tanár is, akiket ráadásul én tanítottam. Az osztályfőnöki munkát szerettem a legjobban, sajnálom, hogy úgy mentem nyugdíjba, hogy igazából egy osztályt sem vihettem végig. Viszont így kaptam helyette minden évben 400-450 másik diákot. Voltak akiknek a nevét azért jegyeztem meg, mert többet jártak az igazgatói irodában, akár dicséretekért, akár elmarasztalásért. Nem voltam híve soha, a megrovásnak. Viszont a nálunk úgynevezett jóvátétel kötelező volt. A kihágást ki lehetett javítani például kiselőadással, plusz munkával.

Mit tervez nyugdíjas éveire?

A házon belül is sok a tennivaló, amit eddig nem volt időnk megcsinálni, illetve vannak még a bakancslistán dolgok. Sokat szeretnénk unokázni, programokon szeretnénk részt venni, színházba, moziba, koncertekre járni. Számos elmaradt könyvet és filmet szeretnék bepótolni. A sok emléket, dokumentumot valahogy rendszerezni kellene. Az iskola jövőjét figyelemmel kísérem, ha kell segítek és örülök a sikereiknek.

Éva Néni! Nagyon köszönöm a beszélgetést! Hálás vagyok, hogy megosztotta velem azt a sok élményt, örömöm, feladatot, amit tapasztalt. Ereje és kitartása, és hogy mindezt fantasztikus humorral fűszerezi, legyen példa mindenki számára. Jó egészséget kívánok!