Miért nem lett állami ünnep október 23-a?

A Kádár-rendszerben a kommunisták három évtizedig „ellenforradalomnak” nevezték az „októberi sajnálatos eseményeket”. Valósággal felrobbantotta az állampártot, amikor az MSZMP KB által felkért történészi albizottság 1989 elején „népfelkelésnek” nevezte a történteket. Hogyan lett a forradalomból ellenforradalom, majd az ellenforradalomból megint forradalom, hogyan lett október 23-a munkaszüneti nap és nemzeti ünnep?

Az 1956-os forradalom és szabadságharc után fél évszázaddal egy közvélemény-kutatás arra mutatott rá, hogy a magyar középiskolás fiatalok keverik az 1848-as, az 1956-os és az 1990-es eseményeket. Sokan közülük Kossuthot és Petőfit is az 1956-os forradalom résztvevői közé sorolták. A forradalom kitörésének okait a többség az idegen megszállásban látta, a demokrácia és a jobb életszínvonal utáni vágyat alig említették. A felmérés szerint a megkérdezett diákok 20 százaléka egyáltalán nem tanult 1956-ról.

Minek nevezzelek?
Nagy Imre, a fordulópontot jelentő október 28-i rádióbeszédében – neveket ugyan nem említve – elítélte azokat, akik „ellenforradalomnak” nevezték az addigi eseményeket. Ugyanakkor az október 23-i megmozdulásokat „az elmúlt évtized szörnyű hibáinak és bűneinek végzetes következményei” miatt kibontakozott, „nemzeti demokratikus mozgalomnak” nevezte. A „tragikus testvérharc” okait is a régi, bűnös politikában jelölte meg. Mint mondta, kor­mánya a „demokratikus nemzeti egység, függetlenség és szocializmus kormánya” kíván lenni.

Később Nagy Imre – de a kezdeti eseményekre Kádár János is – használta a „népfelkelés” kifejezést. Kádár 1972-ben, a 60. születésnapja alkalmából az őt köszöntő pártvezetők előtt első ízben nevezte „nemzeti tra­gédiának” – az addig merev következetességgel használt ellenforrada­lom helyett – az „októberi eseményeket”.

Egyébként a pártirodalom, az oktatási anyagok, a tankönyvek szigorúan „ellenforradalomnak” minősítették a Kádár-rendszer végéig az 1956-os forradalmat. Ezzel szemben a hazai ellenzék és a külföldi emigráció, a külföldi politikai és tudományos szakirodalom leginkább a szabadságharc, a forradalom fogalmakkal jelölte az esemé­nye­ket.

Április 4-e helyett október 23-a lett ünnepnap
1956 hivatalos megítélésében 1989. január 28-án jött el a fordulópont. Pozsgay Imre a 168 Óra című rádiómű­sorban hivatkozott először arra, hogy az MSZMP KB által felkért történész albizottság – a KB által még meg nem vitatott – szakértői anyaga az 1956-os eseményeket „népfelkelésnek” tartja, amely a nemzeti önérzetében megsértett és megalázott társadalom fellépése volt a diktatúra ellen.

Egy évvel később a Németh Miklós vezette Minisztertanács 1990. március 19-én, egy héttel az első szabad parlamenti választás előtt április 4-ét – az addig a felszabadulás ünnepeként piros betűs napot – munkanappá, egyúttal október 23-át, mint az 1989-ben kikiáltott köztársaság napját, munkaszüneti nappá nyilvánította.

Ünnepi szavazás a parlamentben
1991. március 5-én vitatta meg az Országgyűlés a Magyar Köztársaság állami ünnepéről szóló törvényjavaslatot. A kérdés az volt, hogy március 15-e, augusztus 20-a vagy október 23-a legyen-e az állami ünnep. Az Antall-kormány a képviselők bölcsességére bízta, hogy a három nemzeti ünnep közül kiválasszák az állami ünnepet.

Hamar kirajzolódtak az erővonalak: a koalíciós pártok szónokai augusztus 20-a, az ellenzéki hozzászólók pedig jobbára március 15-e jelentőségét ecsetelték. Október 23-a érdekében külön csak a kisgazdapárti Kovács Béla és Kelemen András népjóléti államtitkár emelt szót.

Az MDF padsoraiban helyet foglaló Fekete Gyula azt javasolta, hogy legyen március 15-e a magyar nemzet ünnepnapja, augusztus 20-a a magyar államiság ünnepe, míg október 23-a a köztársasági államforma ünnepnapja. Módosító indítványára azonban csak 44-en szavaztak igennel, 182-en viszont nemmel, és 38-an tartózkodtak.

Izgalmasan alakult az állami ünnepet eldöntő szavazás:

• március 15-ére 131 igen, 78 nem, 61 tartózkodás;
• augusztus 20-ára 159 igen, 57 nem, 60 tartózkodás;
• október 23-ára 124 igen, 61 nem, 93 tartózkodás.

Érdekesség, hogy a legtöbben október 23-áról szavaztak (278-an), de nagyon sok tartózkodással. Azzal pedig, hogy augusztus 20-ára többen nyomták meg az igent (159), mint ahányan a nemet és a tartózkodást együttvéve (117), eldőlt, hogy Magyarország állami ünnepe augusztus 20-a lett.