Ne öntsd ki a tésztavizet!

A „folyékony arany”, azaz a keményítős tésztavíz semmiképp sem a lefolyóba való. Több remek felhasználási módja is van, emellett vizet takaríthatsz meg. Kell ennél környezetbarátabb megoldás?

A tészta gyors, könnyen variálható és finom szénhidrátforrás, jó eséllyel alig akad olyan ember, aki ne szeretné. A tésztavízzel mégis mostohán bánunk, és a lefolyóba öntjük, holott egy kis leleményességgel remekül felhasználhatjuk a konyhában.

Miért jó a tésztavíz?
Ez a zavaros, kiöntésre ítélt folyadék tele van sóval és a forrásban lévő tésztákból visszamaradt keményítővel. Ha ezt bármilyen forró zsírhoz hozzáadjuk – olívaolajhoz, vajhoz, sertészsírhoz –, egy elképesztően finom szószt kaphatunk. (Ezt az eljárást hívják emulgeálásnak.) Mivel a tészta lisztből készül, forrás közben keményítő kerül a főzővízbe, és fehér, zavaros folyadék jön létre, amit gyakran „piszkosnak” tartunk, majd kiöntünk a mosogatóba.

Nagy hiba, ugyanis a szakácsok a tésztalevet folyékony aranyként emlegetik. Persze felmerülhet benned a kérdés, minek megtartani egy ilyen zavaros szószt, és minek emulgeálni. Az íz miatt.

Az emulgeálás során két egymást taszító folyadékot – a tészta esetében olajat és vizet – keverékként egyesítenek. A tésztavízben lévő keményítő emulgeálószer és egyben sűrítőanyag is. Ha tehát a tésztavízből egy merőkanálnyit a szószba keversz, akkor a folyadékot és az olajat egyesíted, és krémes és sűrű mártást hozol létre, amelyből semmi sem válik ki. Tehát selymes és csodálatos lesz.

Sűrítésre, mártásokba, szószokba és levesekbe tehát elsőosztályú megoldás. De mire jó még?