Színváltó állat terjed Magyarországon

A klímaváltozás kedvez a rejtőzködés bajnokának is tekinthető, őshonos sisakos sáskának, vagy tudományos neve alapján magyar sáskának. Méretes teste ellenére ügyesen álcázza magát fűszálnak, és még a színét is a környezetéhez – utóbbi azért nem megy egyik percről a másikra, mondjuk úgy, át kell öltöznie a színváltáshoz.

Rendkívül ritka örömteli alkalom, ha nem egy hazai faj pusztulásáról, eltűnéséről vagy inváziós állatok, növények térhódításáról érkezik hír, hanem épp ellenkezőleg: egy védett őshonos lény újbóli terjedéséről. Főleg, hogy ez az állat nagyon is mutatós, képes megváltoztatni a színét, ráadásul tudományos nevével hazánkat képviseli világszerte. Ő a sisakos sáska (Acrida ungarica, azaz magyar sáska), akit laikus szemmel még akkor sem vennénk észre a réten, ha leülnénk mellé.

Dr. Erdős Lászlót, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársát kértük a sisakos sáska bemutatására, amelyet a Magyar Rovartani Társaság nyílt szavazásán az év rovarának választottak 2024-re.

A sáskákról bizonyára sokaknak bibliai méretű pusztítás képe ugrik be elsőként, de itt szó sincs erről: a sisakos sáska nem alkot inváziós tömeget, és étlapján egyáltalán nem szerepelnek általunk is fogyasztott növények. Táplálékát fűfélék jelentik, egész megjelenése a gyephez alkalmazkodott. Míg a legtöbb sáska feje tömör, robosztus, addig a sisakosé keskeny, megnyúlt és két hosszú, elkeskenyedő, fűszál alakú csáp ringatózik a tetején.

Ugyanezt imitálják a lábai és testének formája, aminek körvonalait még sávos, foltos tagolás segít felbontani. Annyira jól rejtőzködik, hogy ha elugrik, még akkor is alig lehet megtalálni a fűben, ha az ember végig szemmel követte a földet érését. Különösen figyelemreméltó képesség, ha hozzátesszük, hogy meglehetősen nagy rovarról van szó, a hím 3-4, a nőstény akár 6-7 centiméteresre is megnőhet.

Emellett élőhelye függvényében hol zöldre, hol barnára változtatja a színét, de azért nem olyan könnyedséggel, mint a kaméleon vagy a polip. Bizonyos határok között – mondja a 24.hu-nak Erdős László.

E két színnél többre nincs is szüksége. A síkvidéki, füves puszták lakója, fő elterjedési területe a Mediterráneum, a Kárpát-medence – ez idáig – élőhelyének legészakibb sávját jelentette. Magyarországon az Alföldön, főként a Kiskunságban elterjedt, a Dunántúlon viszont meglehetősen ritka, főleg a déli fekvésű domboldalak rétjein találkozhatunk vele.

És itt a megoldás: a friss fűben a sáska zöld, míg száraz környezetben barna. Ám a színváltoztatás nem megy egyik percről a másikra, mint a már említett kaméleonnál, a sisakos sáskának ehhez mondjuk úgy, át kell öltöznie.