Vadkár az autópályán - ki fizeti a kárt?

Az évszakok változásával a vadak helyváltoztatási szokásai is módosulnak. Az ősz kifejezetten kritikus közlekedési szempontból, a szarvasbőgés idején bármikor, bárhonnan az autó elé kerülhet egy üzekedni kívánó szarvas. A szerencsésebbek csak vaddisznóval, vagy kisebb testű négylábúval találkoznak az utakon, autópályán viszont egyikre sem számítanak az autósok. Pedig kellene.

Vadgázolás szempontjából az ősz a legkritikusabb időszak. A párjukat kereső vadak a körülöttük zajló történésekkel kevésbé törődve, leszegett fejjel közlekednek. Emiatt az utakon fokozottan kell számítani a jelenlétükre és nem csak ott, ahol vadveszély tábla figyelmezteti az autósokat. Az őzek párzási ideje éppen csak véget ért, a szarvasoké viszont pont most kezdődik, érdemes figyelni. 

Vadgazdálkodási törvény
Nem minősül a vadászatra jogosult felróható magatartásának vagy a tevékenységi körében előálló rendellenességnek, ha a vad az életmódjából, szokásos táplálkozási, szaporodási viselkedéséből következő helyváltoztatása miatt jelenik meg a lakott területen kívül közúton, autóúton, autópályán vagy a település belterületén, kivéve, ha a vad megjelenése a vadászatra jogosult tevékenységével áll okozati összefüggésben.

Ha nem a vadásztársaság miatt – vadászat, hajtás-űzés, rossz helyre telepített etető-itató– téved fel az úttestre a vad, hanem önszántából, a vadásztársaság mentesül a felelősség alól. Ha pedig autópályán vagy autóúton történik a végzetes találkozás, az adott útszakasz kezelője lesz felelősségre vonható. Logikus, több évtizedes bírói gyakorlatot emelt ezzel törvényi szintre a jogalkotó tavaly. A gyorsforgalmi utakon megengedett legnagyobb sebesség és a vele járó fékút miatt ezeken a helyeken nagyon ritkán kerülhető el a baleset, ha vad téved a pályatestre.

Amelyik vad át akar kelni az autópályán, az át is fog. Fontos észben tartani, hogy alapvetően nem a vadak mennek át az úton, hanem az út halad keresztül az erdőn. Mondhatjuk úgy is, ők voltak ott előbb, autósként meg kell tűrnünk a jelenlétüket.

Ha nincs vadmentes autópálya, akkor mit tehetnek az autósok a megelőzés érdekében?

• A fokozott óvatosság és a mérsékelt sebesség mellett az egyetlen hatékony módszer az ún. vadkár casco biztosítás kötése. Ezekkel azonban csak a vaddal való közvetlen ütközés okozta károk megtérítése érhető el, a biztosítók ÁSZF-jei teljesen másként értelmezik a vadkár és a vadgázolás fogalmakat, mint ahogyan azt az autósok gondolják.
• A másik mentsvár az autópálya kezelő biztosítására való kárrendezés, mivel az új jogszabály úgynevezett eredménykötelmet tartalmaz. A törvényszöveg megfogalmazása eredményt vár el a közút kezelőjétől: oldja meg, hogy a vad az útra sehogy se tudjon feljutni. Ha ez nem sikerült, a vadgazdálkodási törvény módosított rendelkezésére hivatkozással kell kártérítés igényt benyújtani a gyorsforgalmi út kezelőjéhez.

Mivel a jogszabálymódosítás viszonylag friss, az ilyen esetekre vonatkozó egységes bírói gyakorlat nem kristályosodott még ki. Vagyis megeshet, hogy - ha a közútkezelő nem hajlandó fizetni - a kialakult jogvitában egymásnak ellentmondó ítéletek születnek a kezdeti időszakban. Mert bár a jogszabály egyértelmű, 

a gyorsforgalmi utak nem üzemeltethetők le-és felhajtók nélkül, azokra pedig nem tehet "vadsorompót" a közútkezelő.
Emiatt, ha a vadkerítés és a vadalagutak épek-sértetlenek voltak (a vad átugrotta vagy alákotorta a védelmet) a balesettel érintett szakaszon és időpontban, könnyen arra a következtetésre juthat az ítélkező bíró, hogy az út üzemeltetője mindent megtett a vadmentes átjárhatóságáért, ennél több nem volt elvárható tőle még a jogszabály legszigorúbb értelmezése esetén sem.