Csornaiak Afrikában - a Bamako lelki hatásai

A Budapest-Bamako jótékonysági túrán vett részt a csornai Erdős Szabolcs és sógora, a dunaszigeti Szuchony István. Útjukról a Rábaköz.hu adott hírt minden héten.

Ez Afrika. Hallották gyakran utazóink, mivel rendszertelenséget, szabálynélküliséget, szegénységet, végtelen elmaradottságot tapasztaltak. Nem pusztán a testükön hagyott nyomot ez a három hetes kaland, de a lelki kihívásokkal is megküzdöttek.

Ott a legtöbb helyen nincs se csatorna, se vezetékes víz, se villany. Rengeteg a szemét az utcákon, az utak mentén, amit nem szállítanak el soha, és az óceán is annyira szennyezett, hogy nem lehet benne fürdeni. A szamarak a kecskék falkákban szabadon élnek. Hatalmas nyomor és nélkülözés közepette tengődnek az emberek, de nagyon segítőkészek, mesélték a fiúk.

Rengeteg kéregetővel találkoztak útjuk során, de ami a legmegrázóbb volt a csornaiak számára, hogy nem pusztán a felnőtt kér alamizsnát, hanem a
gyerekek is. Nem pénzt vagy a napszemüvegemet szerettek volna, hanem a fiúk kezében lévő ennivaló volt számukra a legáhítottabb.

-Mint a kóborkutyáknál, ha a legkisebbnek adsz, az futásnak ered vele, a többi meg utána. Elvették tőle és megverték, de addig amennyit tudott beletömött a szájába. Nem haragszanak egymásra, csak éheznek – mondta el megrendülten Erdős Szabolcs – Trauma, hogy nem tudsz eleget vinni, nem tudsz eleget adni. Lelkileg megterhelő, hogy nem tudod, segítettél az adott közösségnek azzal, hogy ott voltál, vagy ártottál-e és hatalmas problémákat okoztál-e azzal, amit adtál.

Borzasztó volt a szemekben látni a kilátástalanságot. Felkavaró történéseket éltek meg a Bamako csornai résztvevői, akiknek bizony olykor könny szökött a szemébe. Amikor egy 4 évesnek pálcikás nyalókát adtak, azt le kellett dobni a földre, mert a gyereksereg szétszedte volna az autót, de másnap ahogy a település mellett elhaladtak a gyermek kiszaladt, és a nyalókával integetve köszönte meg az ajándékot.

Az egyik helyi férfi, aki a kerék visszahegesztésében segített a csornaiaknak, hátizsákot kapott a fiúktól. Meg kellett mutatni, hogyan használja, de amikor rájött, hogy immár nem a fején kell vinni a dolgait, ráeszmélt mekkora segítség lesz ez neki a motoron, sírva fakadt.

Tíz óra repülőút választja el a két világot egymástól. A civilizációba visszatérve látták vándoraink, ami nagy tanítás lehet mindenki számára, hogy a mi problémáink egészen mások, és nem árt átértékelni, valóban problémák-e.