Csornaiak Afrikában - viszontagságok a Bamakon

A Budapest-Bamako jótékonysági túrán résztvevő csornaiak útjáról a Rábaköz.hu ad hírt minden héten. Erdős Szabolcs és Szuchony István egy maguk által felkészített, 2002-es Toyota rav4 terepjáróval vágtak neki január 24-én a több, mint 8000 kilométeres útnak.

Az Atlanti-óceán mentén folytatódott utazóink története. Legzirától autóztak 527 kilométert El Masráig. A Nyugat-Szaharában koptatták immár
az aszfaltot, majd 482 kilométer legyőzése után érkeztek meg Dakhlába. Itt volt az első alkalom, hogy sátorban aludtak, ami kivett az erejükből. Napközben 31 fokban autóztak, éjszaka már 22 Celsius volt a hőmérséklet. Másnap 600 kilométer várt rájuk. A térerő és az internetkapcsolat hiánya miatt alig tudtak vándoraink beszélni az itthoniakkal.

Banc D’ Arguine National Park és Nouakchott között 164 kilométert tettek meg, ami nem volt hosszú szakasz, de annál nehezebb.Ezt követően 300 kilométer után beléptek Senegálba, ahol a zavargások miatt változtatni kellett az útvonalon, illetve korlátozott volt az internetkapcsolat is. Köves földutakon közlekedtek, ami megviselte az
autót. Alig tudtak hírt adni az éljük gördülő nehézségről. Egy kósza internetvonalat kihasználva tudták elmesélni, hogy egy gyorsan megoldott defekt után kitörött kocsijuk hátsó kereke a határ előtt. A mögöttük érkezőktől kaptak segítséget, és spaniferrel kötözték fel a megrongálódott, kifordult futóművet, így nagyon lassan eljutottak a
mauritán határon lévő táborig. A szervezők biztosítottak aggregátort, a faluból érkeztek szerelők a segítségükre, szerszámokat kaptak, valamint a szintén induló, farádi Horváth Mátyás hegesztette meg a járművet.

Éjfélig dolgoztak a kocsin, és másnap elindultak műhelyt keresni. Tubában egy szeméttelep kellős közepén talált szerelőműhelyben éjszakába nyúlóan végezték a szükséges javításokat, így másnap kicsit fáradtan indultak tovább a senegáli határtól Tambacoundáig. Útjuk során mélyszegénységet és nyomort láttak, ami megviselte a csornaiakat. Az emberek sárból dagasztott kunyhókban élnek, és rengeteg a kéregető kisgyerek, akik mindennek örülnek.

Dindefeloig 259 kilométert tettek meg, ahol megnéztek egy szép vízesést. Itt már 41 fokos hőségben autóztak, ami még fokozta a fáradságukat. Majd Guinea felé vették az irányt. Útközben amerre csak jártak focilabdákat és rengeteg édességet osztottak szét a gyerekeknek. A következő nap próbára tette autósainkat. 48-50 Celsius fokos rekkenő hőségben küzdötték le a 460 kilométeres távot Labeig. Ennek ellenére a határátlépés előtt Senegálban az egyik falu iskolájában rengeteg táskát, tanszert és sok más egyebet adományoztak a rászorulóknak.

A tábor előtt 130 kilométerrel újabb műszaki hibával kellett szembenézniük. Kitört a másik oldalon is a kerék. A közeli településen találtak szállást, így le tudtak legalább fürdeni és pihenni. Ivett, Szabolcs felesége minden pillanatnak örül, amikor tud beszélni párjával. Azt éli meg nagyon nehezen, hogy a minimális kommunikáció miatt nagyon keveset lehet tudni a Budapest-Bamako csornai résztvevőiről. - A bizonytalanság a legrosszabb, hogy nem tudom, mikor beszélhetünk legközelebb – mondta el Ivett.