Márton apát: Csorna városában egykoron bátrak voltak templomot építeni a nehéz idők ellenére is

Ünnepi szentmisével emlékeztek a templomszentelés évfordulójára Csornán a Jézus Szíve templomban. A misét Fazakas Zoltán premontrei apát mutatta be, a liturgián szolgálatot teljesített a Csornai Bárdos Kórus.

Az ünnepi szentmise prédikációjában Fazakas Zoltán Márton premontrei apát kiemelte, hogy a templom olyan hely, ahol az emberek hálát adnak Istennek, kegyelemért esedeznek, bűnbocsánatot kérnek és irgalmat várnak.

Az apát hangsúlyozta, hogy a templomszentelésre minden évben emlékeznek azokban a templomokban, amelyeknek ismert a felszentelési dátuma, de ugyanúgy megemlékeznek azokról is, melyek a történelem során feledésbe merültek. Az anyaszentegyház ugyanis kijelölt bölcsen egy napot, október 22-ét, amikor azoknak a templomoknak ülik a felszentelését, amelynek a napját elfeledte a közösség.

A prédikációban részletesen beszélt a templomépítés hosszú folyamatáról és kihívásairól. Kiemelte, aki valaha is épített egy legkisebb fészert is az udvarán, vagy egy házat magának, esetleg gyermekének, tudja, hogy nem egyszerű dolog építkezni. A gondolattól nagyon sok tennivaló, akadály, nyűg és sok áldozat kell, amíg megvalósul. Különösen igaz egy templomépítésnél.

Az apát megosztotta tapasztalatait a premontreiek korábbi templomfelújításáról és a gyönyörű templomszentelési liturgiáról. A rendjük jelenlegi templomépítési projektjéről is beszélt, amely Gödöllőn zajlik, nagy kihívást jelent számukra.

Fazakas Zoltán Márton szerint a kihívás mellett óriási reménységről is tanúságot tesznek azzal, hogy belevágtak, hiszen ma inkább bezárnak templomokat, és nem építenek.

Az apát emlékeztetett arra, hogy a templomszentelés egy hosszú hagyománnyal rendelkező esemény, és azt is megosztotta, hogy Csorna városában egykoron bátrak voltak templomot építeni a nehéz idők ellenére. Márton atya elismeréssel szólt azokról az emberekről, akik a templom megépítéséért küzdöttek és a kihívások ellenére reményteljes jövőbe vetették hitüket.

Az évforduló alkalmából Márton apát arra buzdította a híveket, hogy nézzenek vissza a templom történetére, és gondolják át, hogyan kötődnek ehhez a szent helyhez az elődeik és őseik által végzett cselekedeteken keresztül. A prédikációt a talentumokra való utalással zárta, hangsúlyozva, hogy mindenki kapott valamilyen talentumot, csupán az a kérdés, hogy mire használják azt, építő vagy romboló célokra.

A templomszentelés évfordulója alkalmából Márton apát szavai mély gondolatokra sarkallták a híveket, felhívva a figyelmet a templom szent jelentőségére és a hit építő erejére.

A szentmise végén Márton apát megáldotta az Erzsébet kenyeret

A csornai Karitasz csoport a megáldott kenyereket kiosztotta a híveknek. A kenyerekből jutott a Szent Norbert Idősek Otthonába, valamint önkénteseik személyesen vittek belőle azoknak a hívőtársaknak is, akik nem lehettek jelen a szentmisén.