Újra az Oltáriszentség jelenlétében – különleges esemény a csornai katolikus intézményben

Különleges eseménynek adott otthont a csornai II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Óvoda és Általános Iskola: több évtized után ismét az intézmény falai között őrzik az Oltáriszentséget. Az új kápolnában az óvodások nevelési évének első szentmiséjén helyezték el az Eucharisztiát a tabernákulumban.

Az esemény egy csaknem másfél évszázados csornai hagyomány folytatása. 1876-ban az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek kongregációjának négy nővére érkezett Csornára, akik az elemi iskolában kezdték meg tanítói és nevelői szolgálatukat. Tíz évvel később, 1886-ban már kisdedóvói tevékenységet is végeztek. A nővérek lelki életében fontos szerepet töltött be a Szent János-kápolna: itt imádkoztak, és itt vettek részt a gyermekekkel közös liturgiákon.

Az 1948-as államosítás, majd a nővérek 1950-es szétszóratása után a kápolnában még alkalmanként tartottak szentmisét, 1970-ben azonban az épületet lebontották. Emléke ennek ellenére tovább élt az egykori csornai diákok és a hívek körében.

Évtizedekkel később új fejezet kezdődött az intézmény történetében. Az iskola 1994-ben ismét katolikusként kezdhette meg működését, tanulói és pedagógusai Veni Sancte-szentmisén kérték Isten áldását a tanévre. 2001 szeptemberében az óvodai nevelés is újraindult, 2012-ben pedig az intézmény bővítésével liturgikus teret alakítottak ki az emeleten, ahol oltárt és tabernákulumot is elhelyeztek.

A folyamat újabb fontos állomása volt 2026. szeptember 24-e, amikor dr. Veres András megyéspüspök megáldotta az intézmény új kápolnáját.

Néhány nappal később az óvodások úgynevezett „mocorgó” miséjén újabb történelmi pillanat érkezett el. A nevelési év első, liturgikus térben bemutatott szentmiséjét Zsolt atya, az intézmény püspöki biztosa celebrálta. A szentáldozást követően az Eucharisztiát elhelyezte a tabernákulumban.

Ezzel több évtized után ismét állandó helyet kapott az Oltáriszentség az intézményben. A csornai katolikus óvoda és iskola közössége számára a pillanat egyszerre jelentette a régi hagyományok folytatását és az intézmény lelki életének újabb fontos állomását.

„Hálatelt szívvel fogadtuk Őt!” – fogalmazott az intézmény közössége az eseményről beszámoló bejegyzésében.