Áder Jánossal beszélgettünk Enesén

Áder János volt köztársasági elnökkel beszélgethettünk Enesén. Az interjúban a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány kuratóriumi elnökétől sok fontos, a környezetvédelemmel és az energiapolitikával összefüggő kérdésre kaptunk választ.

V.A.: Hol tart Magyarország abban a vállalásban, hogy 2050-re klimasemlegesek leszünk?

Á.J.: A rövid válasz: nem panaszkodhatunk. Kicsit hosszabban: Magyarországon már csupán a Mátrai Erőmű széntüzelésű, ami a magyar energiafelhasználás 10 százalékát adja, ugyanakkor a kibocsátás hasonló mennyiségéért is felel. Azonban megszületett a döntés, legkésőbb 2030-ig bezárják a létesítményt. A kieső energiát viszont pótolni kell, amit nap- és gázerőművel, illetve biomassza felhasználásából tudunk előállítani. Magyarországon 1990 óta úgy nőtt a GDP, tehát úgy tudtuk a gazdasági  teljesítményünket növelni, hogy közben az üvegházhatású kibocsátásunk csökkent. Egyedülálló, hogy hazánkban az elmúlt 100 évben megduplázódtak az erdőfelületek. Tehát nem pusztán arról van szó, hogyan termeljük meg az energiát és javítsuk az energiahatékonyságot vagy miként válunk le a fosszilis hordozókról, hanem mindeközben a zöld felületek növelésével a szén-dioxid „elnyelése”, vagyis a friss levegő megteremtése is fontos feladat. Lépésekben haladunk. Ezt szolgálja például a kormány által a napokban közzétett épületenergetikai program is, mely szintén az energiahatékonyságot növeli az 1990 előtt épített házaknál. Ezen kívül az új épületeknél az előírások már a klímasemlegességre kötelezik az építtetőket, hogy olyan technikát alkalmazzanak, ami nulla kibocsátással jár. Továbbá, Magyarország elkötelezte magát az atomenergia mellett. Úgy vélem, a klimacélokat atomenergia felhasználása nélkül ma lehetetlen elérni.

V.A.: Milyen eredményei vannak a COP-oknak, vagyis az ENSZ által szervezett úgynevezett klimacsúcsoknak, amelyeken a világ vezetői találkoznak?

Á.J.:  Nem túl sok. Sokat elárul ezekről a rendezvényekről, hogy akár 70-80 ezren (!) is részt vesznek rajtuk – ha a legutóbbiakat nézzük. Őszintén, ennyien mit és hogyan lehet megbeszélni? Nagy várakozás előzte meg a 2015-ös eseményt, ott született meg a helyszín nevével fémjelzett Párizsi Megállapodás, amely a globális felmelegedés korlátozására irányuló cselekvési tervet tartalmazott. Szomorúan kell mondanom, a 9 évvel ezelőtti vállalásokhoz képest világszerte jóval magasabb lett a CO2-kibocsátás.

V.A.: A Rábaközben mit tudunk tenni környezetünk védelme érdekében?

Á.J.: Én nem környezetvédelemről, inkább fenntarthatóságról beszélek. A műanyaghasználat, a vízfogyasztás, a termőföldvédelem, a biológiai sokféleség megőrzése klimához való összefüggésekben és önmagukban is értelmezhetőek. A mondás szerint gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan. Én ezt úgy változtatnám meg, hogy cselekedj globálisan is.

De, ami az egyéni felelősséget illeti: például a használt étolajat összegyűjthetjük és elvihetjük a MOL kutakhoz, ahol üzemanyaghoz készítenek belőle adalékot. Odafigyeléssel mérsékelhető a kidobott élelmiszerek mennyisége. Fejenként 66 kilogramm élelmiszert teszünk a szemétbe évente. Az újrafelhasználásra kell helyezni a hangsúlyt. Idén visszatér az üvegvisszaváltási rendszer, kiegészülve az alumíniumdobozokkal és a PET palackokkal. A MOL hulladékgazdálkodási vállalata, a MOHU azt vállalta,
hogy néhány éven belül a visszagyűjtési arányt ezeknél a termékeknél 90 százalékosra növeli.

Hála Istennek, nagyon sok jó magyar megoldás is létezik. Ezek közül több, mint száz megjelent tavaly az általam vezetett Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány fenntarthatósági rendezvényén, a Planet Budapesten. Mindemellett tudomásul kell vennünk, hogy alkalmazkodnunk kell. Meg kell  óvnunk a szüleinktől kapott világunkat. Figyelnünk kell a vízhasználatra, szakítanunk kell a „dobd el kultúrával”, azaz csak olyan használati eszközöket vagy éppen ruhákat vásároljunk, amelyekre szükségünk van, és ne dobjuk el egy-két használat után. Sok tennivalónk van, kicsiknek és nagyoknak egyaránt, valamint az állam és a jelentősen szennyező nagyvállalatok felelőssége is mérvadó.

V.A.: Elnök Úr szerint a gyerekeket, a mai fiatalokat mennyire érdekli a környezetvédelem?

Á.J.: Láthatta itt, Enesén is, hogy a gyerekeket foglalkoztatja a kérdés. Az iskolában és környezetükben gyarapítják a tudásukat, tájékozódnak és megoldásokat keresnek. Amikor pedig felnőttek lesznek, remélhetően tudatosabban élnek majd. Esetleg olyan szakmát választanak, ahol ezt a szempontot kiemelkedően fontosnak tekintik, vagy egy másik munkában, akár iparban, mezőgazdaságban, szolgáltató szektorban kiegészítik ezzel a szemlélettel tevékenységüket.

Áder János Enesén a diákoknak beszélt a környezetvédelemről, fenntarthatóságról. Az elsősök és a nyolcadikosok is egyaránt nagy  érdeklődést, aktivitást mutattak végig az előadáson.

– A mai találkozón különböző szintű tudást feltételező kérdéssort, úgynevezett klíma totót oldottak meg a diákok. Tehát tanáraik révén jó  válaszokat is kapnak az őket foglalkoztató kérdésekre – véleményezte nézőközönségét a volt köztársasági elnök.

Az interaktív előadáson a gyerekek halottak az üvegházhatásról, a fosszilis energiahordozók elégetéséből származó súlyos következményekről és a biológiai sokféleségről is.
Áder János előadása végén felhívta a figyelmet a Greendex nevű internetes portálra, ahol számos hasznos cikket és tanulmányt találhatnak a témában a gyerekek és tanítóik egyaránt.