Hirdetés
Egy elfeledett rábaközi költő és lelkész – Kis János

Ha beírjuk a keresőbe a nevet: Kis János Rábaszentandrás, az elsőként megjelenő információ így hangzik: „Kis János a Nyugat-Dunántúl evangélikus egyházkerület szuperintendense (püspöke) volt 1812-től haláláig, költő, műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.” Mégis, művei mára szinte teljesen feledésbe merültek.
Kis Jánost szelíd hangú költőként tartották számon, akinek lírája derűs és szenvedélyektől mentes. De valóban így van? Vagy költészete többet rejt?
Kazinczy Ferenc esküvőjére írt ódája (1804)
A barátság és tisztelet hangján íródott versével Kis János mély érzéseit fejezte ki Kazinczy Ferenc iránt:
„Felejthetetlen nap, édes emlékezet,
Midőn a legelső baráti nevezet
Tőled hozzám repült!
Hányszor adtál szárnyat lelkemnek, hányszor gyújtottál bennem lángokat,
Hány boldog órával ajándékoztál meg!
Lehet a férfiú dicső és ünnepelt, megmozdíthatja a hegyeket, felhághat vakmerően a nap szekerére:
ha nincs mellette az igazi nő, sohasem lesz szép az élete.”
Kis Jánost kortársai a magyar költészet egyik meghatározó alakjának tartották. Kazinczy Ferenc és irodalmi köre szerint méltó vetélytársa volt Kisfaludy Sándornak és Berzsenyi Dánielnek, sőt, lírikusként többre értékelték, mint Csokonai Vitéz Mihályt. A mai olvasó azonban alig találkozik műveivel, pedig költészete egykor az irodalmi élet középpontjában állt.
Egy másik figyelemre méltó költeménye, A magándossághoz, szintén mély gondolatokat hordoz:
„Oh, hagyj engem is bémenni
Rejtekedbe, s veled lenni!
Taníts, mint kell víg elmével
S Socrates szeretetével,
Fenyvesem magas halmáról,
Csendes andalgás karjáról,
Bécsnek kevély tornyaira
Nézni, s ezer bajaira
S bűneire emlékezni,
S viszont erdőmbe rejtezni!”
Élete végén Kis János már nem kívánt aktívan részt venni az irodalmi életben. Utolsó epigrammája, amelyet 1844 novemberében írt, a visszavonulás és a megfáradás hangját hordozza:
„Nem kelek én többé veletek pályára, barátim,
Engemet a vénség durva bilincse nyügöz.
A ragyogó célhoz míg birtak lábaim, én is
Futni serénykedtem főbb jelesekkel elegy.”
Kazinczy Ferenc magyar Schillernek, Kölcsey Ferenc pedig a nemzet filozófus poétájának nevezte Kis Jánost. Lírai költeményeit a magyar költészet legszebb virágai közé sorolták, és úgy tartották, hogy pályáját halhatatlan dicsőséggel futotta meg.
Ő volt Kis János, Rábaszentandrás szülöttje – egy evangélikus püspök, egy elfeledett, ám szenvedélytől áthatott költő és műfordító, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Olvassatok több Kis Jánost.