Vasárnap volt a legendás szanyi Szent Anna-kápolna búcsúnapja.

A jeles napon ezúttal is számos hívő és zarándok érkezett Szanyba, hogy közösen imádkozzanak és részt vegyenek az ünnepi szertartásokon.

A Szent Anna-kápolna története egészen 1753-ig nyúlik vissza. A hagyomány szerint a kápolnát a szanyi hívek emelték, akik az építőanyagokat nem állati erővel, hanem saját kezükben és kötényükben hordták a helyszínre. Az építkezés idején imádsággal és énekszóval tettek tanúságot hitükről, amely máig meghatározza a kegyhely szellemiségét.

A kápolnát 1901-ben jelentősen kibővítették, így ma már mérete alapján akár kisebb templomnak is nevezhető. Ekkor készültek el a színes üvegablakok is, amelyek Szent Istvánt, valamint Szűz Máriát, a Magyarok Nagyasszonyát ábrázolják. A szentélyben ma is látható a kegykép, amely Szent Annát, Szent Joakimot és a gyermek Szűz Máriát jeleníti meg.

Az épületet az elmúlt évszázadok során többször felújították. Legutóbb 2000-ben újult meg kívül-belül a szanyi hívek adományaiból és jelentős társadalmi összefogás eredményeként.

A kegyhelyhez számos legenda is kapcsolódik. A helyi hagyomány szerint az 1750-es évek elején egy szegény ember egy különleges módon kivirágzott vadkörtefára bukkant a téli erdőben. Az esemény híre gyorsan elterjedt, a győri püspök pedig Rómába fordult magyarázatért. A történet szerint a pápa jelképes jelentést tulajdonított a csodás fának: a vadkörtefa Szent Annát, virágai pedig Szűz Máriát jelképezték. A legenda nyomán épült fel a kápolna azon a helyen, ahol ma is tisztelik a győri püspök által ajándékozott kegyképet.

A hagyomány szerint a később kidőlt vadkörtefa tövéből forrás fakadt, amelynek emlékét ma is egy kis kút őrzi a kápolna közelében.

A szanyi Szent Anna-kápolna ma is a Rábaköz egyik legfontosabb zarándokhelye, amelyet nemcsak a környékről, hanem távolabbi településekről is rendszeresen felkeresnek a hívek. A vasárnapi búcsú ismét megerősítette, hogy a több mint 270 éves hagyomány napjainkban is élő része a térség vallási és közösségi életének.