Nagyon durva ünnep volt eredetileg a Valentin-nap

A Valentin-nap igaz története nyomokban sem tartalmaz cukormázat, csak szenvedést és erőszakot.

Az angolszász országokból elterjedt hagyomány szerint február 14-én, Valentin-napon a párok apró figyelmességek formájában fejezik ki egymás iránti szerelmüket és törődésüket.

Létezik azonban egy ősi, sötét legenda, melynek eredete visszanyúlik egészen az ókori Rómáig, és ami cseppet sem romantikus, éppen ellenkezőleg. Ez a Lupercalia ünnepe, egy kegyetlen beavatási, termékenységi és tisztító szertartásé.

A Valentin-nap sötét eredete
A Lupercalia pontos eredete máig sem tisztázott a vallástörténészek körében, leginkább azért, mert az ünnep szorosan egyetlen konkrét istenséghez sem köthető. Annyi bizonyos, hogy neve a latin lupus, azaz farkas szóból ered, illetve minden évben február 13. és 15 között tartották.

A "romantikus" rómaiak részegek voltak, és meztelenek. Kecskebőrből hasított szíjakkal bántalmazták a nőket, akik mindezt csendben tűrték abban a hitben, hogy ettől termékenyek lesznek, és a szülést is könnyebben viselik - Noel Lenski, a Colorado Egyetem történésze szerint a Lupercalia a Valentin-nap sötét eredete.

Ha ez önmagában nem lenne elég megrázó, az ünnephez hozzátartozott egy párválasztási rituálé is, melynek során a nők urnába dobták nevüket, a férfiak pedig tombolán kisorsolták, kivel óhajtják eltölteni a Lupercalia fennmaradó idejét. Vagy adott esetben további időt is, ha elégedettek voltak a kisorsolt hajadonnal.

A történet másik verziója szerint a Lupercalia szertartásai Pán, a pásztorok, a halászat és a vadászat félig ember, félig kecske istenségének szóltak: a papok összegyűltek Romulus és Remus barlangjánál, ahol feláldoztak egy kecskét és egy kutyát. A kecske bőréből csíkokat vágtak, vérbe mártották, majd azokkal csapkodták a fiatal nőket és a földet, hogy termékenyek legyenek az elkövetkező évben.