Háncs Károly – már harminc éve a város szolgálatában

A rendszerváltás egyik legfontosabb és talán az egyik legsikeresebb vívmánya a helyi önkormányzati rendszer kialakítása. Az első helyhatósági választásokat 1990. év őszén tartották. Háncs Károly képviselőt ekkor választották első alkalommal önkormányzati képviselővé, akit azóta is minden választáson, egyéni választókerületben magabiztos fölénnyel választják meg a csornaiak, hogy érdekeiket képviselje és érvényesítse.

Nemcsak a megyében, hanem talán az országban is kevés ilyen politikus van, aki az elmúlt 30 évben, ciklusokon át folyamatosan önkormányzati képviselői feladatokat lát el. Munkája elismeréseként a közelmúltban díszoklevelet kapott dr. Bónáné dr. Németh Katalin polgármestertől.

Kérem, meséljen egy kicsit a fiatal koráról! Ifjabb korában is fontos szerepet játszott az életében a politika?

Valójában én mindig is közösségi ember voltam. Ezt a szüleimtől, illetve a tágabb családtól örököltem, jó példával jártak előttem, sokat tanultam tőlük. A szervezéshez és hasonló dolgokhoz elég jó érzékem volt már gyerekkoromban is. Akkoriban más rendszer volt. A kommunizmusban nehéz volt úgy előre lépni, hogyha nem hódoltál be a pártnak. Az én édesapám hadifogságba került, és miután hazatért, be akarták szervezni, de ő ellenállt. Én kisgyermekként mindebből nem sokat tapasztaltam, az iskolában szerencsére a közösségért végzet munkám alapján ítéltek meg. Ezért, bár felmenőim nem osztoztak a kommunista ideológiával, mégis engem választottak ki 1965 karácsonyán arra, hogy másodmagammal Csornát képviseljem a december 26-i, karácsonymásnapi fenyő ünnepségen az Országházban. Ez nagy dolog volt akkoriban. Középiskolás koromban tagja voltam a Diáktanácsnak, sőt több alkalommal magasabb szinten is képviseltem a diákságot. Próbáltam kivenni a részem a társadalmi munkákból is. Ez időben létesült Csornán az Autóklub, melynek az építéséből én is kivettem a részem, bár még fiatal korom miatt nem lehetett jogosítványom. Levelezőn szereztem két diplomámat, ugyanis mellette dolgoztam. A pedagógiai diplomám után a másikat villamosipari szakon szereztem. 1978-ban kezdtem el tanítani a csornai Széchenyi István Általános Iskolában, akkori nevén a Bodnár Alajos Általános Iskolában. Harmincöt évet dolgoztam ott tanárként, de én jobban szeretek nevelőként hivatkozni munkásságomra. Mindig is fontos volt számomra az önkéntesség, ezért az általam nevelt gyerekekkel sok közösségi tevékenységet végeztünk. A ’80-as években együtt gondoztuk az 1848-1849-es síremlékeket a temetőben. Magunktól, senki nem kért rá bennünket! A gyerekek olyan lelkesek voltak, ma már el sem tudnánk képzelni. Mai napig büszkén gondolok vissza az ilyen, és ehhez hasonló emlékekre. Amit még fontosnak tartok megemlíteni, hogy 1985 óta egyházközségi képviselő vagyok a Premontrei Nagyboldogasszony plébánián.

1990 óta önkormányzati képviselő Csornán. Hogyan csöppent bele a helyi közéletbe?

A régi rendszerben az egyházak élete elég sanyarú volt. Itt Csornán is elvették a premontrei rendtől az apátság épületét és berendezték tanácsháznak, könyvtárnak és raktárnak. Az első közéleti eredményem az 1990-es választást megelőző hónapokban volt. Magassy Sándor evangélikus lelkésszel , az MDF helyi elnökével küzdöttünk azért, hogy a még regnáló tanácsi vezetés ne tudjon olyan döntést hozni, amely később megakadályozná azt, hogy a premontrei rend visszakaphassa jogos tulajdonát, az apátság épületét. Sikerült elérnünk, hogy a könyvtár a továbbiakban ne az apátság épületében kapjon helyet, hanem a volt szolgabírói épületbe, a mai helyén.

1990 nyarán alapítottuk meg a Kereszténydemokrata Néppárt csornai alapszervezetét. A kezdeti időszakban elég nehéz dolgunk volt, ugyanis mind zöldfülűek voltunk, tapasztalatlanok olyan ellenfelekkel szemben, akiknek már komoly politikai múltjuk volt. Sokáig éjszakába nyúló üléseket tartottunk, hogy kellően felkészüljünk. Nagy harcok árán, de azért sok mindent sikerült kivívnunk és elérnünk. Komoly erőnek számítottunk már a 90-es évek elején is, ugyanis a 21 fős képviselő-testületben hét fővel képviseltük a kereszténydemokrata értékeket. Egyébként a jobboldalon mellettünk még három MDF-es és három Kisgazda képviselő is tagja volt a testületnek.

Milyen pozíciókban szerepelt eddigi évei alatt?

Az 1990-es őszi helyhatósági választások után lettem a párt csornai elnöke. 24 évig munkálkodtam ebben a pozícióban, 2014-ben lemondtam, de úgy gondolom méltó utód került a helyemre Kocsis Róbert személyében. Ezután engem megválasztottak a helyi szervezet örökös tiszteletbeli elnökének. Ezenkívül voltam a KDNP Országos Választmányi tagja, Megyei Elnökségi tag és az Országos Pedagógiai Szakbizottság tagja is. 2014-ben ezekről is lemondtam, átadtam a helyem a fiatalabb korosztálynak. Az elmúlt évek folyamán mindig valamilyen bizottság elnökeként dolgozhattam. Általában a Jogi és Ügyrendi Bizottság elnökeként, jelenleg is ennek a bizottságnak a vezetési feladatait látom el. A polgármesterségért egyetlen egyszer sem indultam, de őszintén bevallom, hogy volt, amikor szerettem volna.

Milyen eredményeket ért el, amikre leginkább büszke?

Egyik elsődleges célunknak tekintettük, hogy az államosított épületeket, területeket visszaszolgáltassuk az Egyháznak. A Premontrei rend tulajdonának visszaadása is siker volt. Dr. Horváth Lóránt Ödön akkori apát úr és Dr. Pálos Miklós egyházügyekért felelős államtitkár első találkozóját a minisztériumban én szerveztem meg.  A II. Rákóczi Ferenc Katolikus Iskola visszaszolgáltatása sem volt egyszerű. A kommunizmusban államosították, a tanács fenntartásába kerül, amit aztán megörökölt a rendszerváltás után a csornai önkormányzat. A képviselő-testület MSZP-s és SZDSZ-es tagjai semmi áron sem akarták visszaadni az iskolát jogos tulajdonosának, az egyházmegyének. Azokban az időkben teltházas fórumot is szerveztünk ez ügyben a Művelődési Központba. A csornai születésű bencés szerzetes Korzenszky Richárd atya volt a felelős az egyházi iskolák visszaszolgáltatásának koordinálásáért az egyház részéről. Vele kellett egyeztetnünk a részletekről. Dr. Egressi Istvánnal több órán keresztül küzdöttünk azért, hogy az egyház a csornai érdekeket figyelembe véve vegye vissza az iskolát. Végül sikerült megegyeznünk Richárd atyával, és a képviselő testület jobboldali többsége támogatta is a visszaadást.

A Szent Antal temetőben található Sugár-kriptának is mi szerveztük a felújítását, amit azóta is nagy becsben tartanak a csornaiak. A Máltai Szeretetszolgálat csornai kirendeltségének létrejötte is a mi nevünkhöz köthető, korábban már kezdeményezték ennek megalakítását és nekünk ezt sikerült is megvalósítanunk. A csornai csoport tevékenysége az elkövetkező években országos hírűvé vált Varga József, Csorna Város díszpolgárának vezetése alatt. A rászorulóknak évekig osztogattunk segélycsomagokat, melyeket cégek és közemberek felajánlásából állítottunk össze, többek között ruhaneműket és tartós élelmiszereket.

1996-ban kezdődött Csornán a szennyvízhálózat kiépítésének előkészítése, melyet én koordináltam. Ez hét hónapos megfeszített munka volt, nagyon sok alkalommal éjfélig is bent dolgoztam a Polgármesteri Hivatalban, még kulcsot is kaptam a bejárathoz.

Az ’56-os emlékmű létrehozása is mintegy másfél éves munka volt, melynek megvalósításának szervezője voltam. Az emlékmű építéséhez felhasznált köveket Budapestről hoztuk, amelyek között olyanok is vannak, melyeken 1956-ban forradalmárok vére folyt. Nagyon széleskörű összefogás jött létre az emlékmű megépítésére. Rengeteg csornai polgár, helyi vállalkozás adományozott és vett részt fizikai segítséggel is az építésbe, de magas rangú, Csornához nem köthető vezetők is segítették ügyünket. Ez utóbbira példa, hogy a síneket a MÁV akkori vezérigazgató helyettese ingyen adta nekünk, sőt még a hegesztő brigádot is ő finanszírozta.

Gyakran szerveztem és vettem részt különböző hulladékgyűjtési akciókban. Sajnos nem mai probléma az illegális szemétlerakás, végig küzdöttük e téren is az elmúlt harminc évet.

Szinte a kezdetektől a sok közül az egyik vesszőparipám volt, és még most is az, az utak és járdák felújítása. Soha sem csak a saját választókerületemnek szerettem volna jót, hanem mindig városi szinten gondolkodtam. Ezt az egyik legnagyobb erényeim között tartom számon, hogy nem szűkült le a látóköröm csakis a saját választókerületemre.

Az úgy nevezett „büdös árok” problémájával évekig küzdöttem, hogy tisztességesen rendbe szedjék. Büszke vagyok rá, hogy évekkel később, de meg tudtuk valósítani annak felújítását és karbantartását.

Az évek alatt sokszor előfordult, hogy rendkívüli testületi üléseket hívtak össze, míg én távol voltam, például nyaraltam. De minden egyes alkalommal visszajöttem, akármilyen messze is voltam, és részt vettem a gyűléseken. Komolyan vettem a város ügyeit és az olyan csekély akadály, mint amit néhány kilométer jelent, nem számított, még az ország másik végéből is visszajöttem. Ugyanakkor csak érdekességképp megemlítem, hogy a 90-es években volt olyan képviselő, aki az üléstől való távolmaradását azzal indokolta, hogy Bécsbe kellett mennie vásárolni egy kiló kávét.

Csornán az elmúlt évtizedekben mindig csak az álmodozás és a tervezés ment. Az utóbbi években viszont látszik a dinamikus fejlődés. Ön végig tagja volt a testületnek a rendszerváltozás óta. Mi az oka annak, hogy most kezdett megindulni a szekér?

Mert a mostani városvezetés, a polgármester, az alpolgármester, a képviselőtestület és az országgyűlési képviselőnk önzetlenül tudnak dolgozni a városunkért. Időt, fáradtságot nem sajnálva mindent elkövetnek az előbbre lépés érdekében. Fogalmazhatnék úgy is, hogy előttük, ha lobbizni kell, nincs zárt ajtó. Nemcsak ők dolgoznak megfeszítve, meg kell említenem az önkormányzati cégünket, a Vilmospark Kft-t is, akik erőn felül teljesítenek. Egyébként 2014 előtt arról volt szó, hogy megszüntetjük ezt a céget. Jó döntése volt a képviselő-testületnek, hogy meghagyták és kibővített feladatkörökkel látták el. Mára már mindannyiunk legnagyobb örömére napi munkájukon túl díszítik a várost is, járdákat építenek, projekteket valósítanak meg. Úgy látom, hogy a csornaiak is értékelik ezt a munkát, kiveszik az emberek is a részüket a város fejlődéséért végzett munkából. 

Szabadidejében mivel tölti az idejét?

Korábban sokat kertészkedtem, mindig volt kutyám, akivel sokat sétáltam a természetben. Ma már sajnos ezekkel nem tudok foglalkozni, ugyanis két éve beköltöztünk a belvárosba a feleségemmel egy lakásba. Így már nincs se kertem, se kutyám, de így legalább több időt tudok tölteni a barátaimmal és a családommal. Jelenleg a szabadidőm döntő részét olvasással töltöm.

A hosszú évek során nyújtott fáradhatatlan munkájáért kitüntetést is kapott. Mit gondol erről?

Már a ’90-es éveket megelőzően is kaptam négy alkalommal városi, illetve megyei elismerő oklevelet. 2014-ben a honvédelmi minisztertől a Honvédelemért Kitüntető Címet kaptam. A mostani elismerés a legkedvesebb, mert egyrészt váratlanul ért, másrészt pedig polgármester asszony köszöntő szavai nagyon meghatóak voltak. Még egy hónappal a kitüntetés után is akadt, aki felkeresett, hogy gratuláljon, nemcsak Csornáról, hanem távolabbi településekről is volt csornaiak, egykori tanítványok. Ezúton szeretném megköszönni akár a személyes, akár pedig az interneten kapott gratulációkat. A közösségi oldalakon én nem vagyok fent, így másoktól értesültem róluk. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki segített és támogatott engem az elmúlt évtizedekben. A feleségemnek és két gyermekemnek pedig különösképpen, ilyen szeretetteljes, segítőkész családi háttér nélkül nem sikerülhetett volna mindez. Nagyon büszke vagyok mindegyikükre.

Végezetül mit üzenne a közélettel foglalkozó fiataloknak?

Méltón, méltósággal, lovagiassággal, barátsággal, magabiztossággal. A munkát végezni csak ilyen szellemiséggel lehet.