Csornaiak Afrikában - utolsó napok a Bamakon

Hazatért a Budapest-Bamako jótékonysági túrán résztvevő csornai Erdős Szabolcs és sógora, a dunaszigeti Szuchony István. Útjukról a Rábaköz.hu adott hírt minden héten.

Az utolsó napok is eseménydúsan teltek a fiatalembereknek, akik egy maguk által felkészített, 2002-es Toyota rav4 terepjáróval vágtak neki január 24-én a több mint 8000 kilométeres útnak.

Szenegál és Guinea között egy 30 kilométeres, elhanyagolt útszakaszon haladtak, ami inkább vadváltónak nevezhető. Ezen a kemény terepen törött ki az autó kereke ismét. Szerencse vagy gondviselés segítette-e utazóinkat újra, de szemből érkezett egy helyi bennszülött lakos, aki éppen egy hegesztőt szállított a motorján. Sikerült annyira rendbe hozni a hibát, hogy tovább tudtak haladni. A segítő pénzt nem fogadott el, de a ruha és cipő, amit kapott szinte könnyeket csalt a szemébe.

Az 50 fokban, átforrósodott kősziklák között szerelték a járművüket a csapattársakkal közösen a Bamako csornai résztvevői. A határ előtt újból kifordult a kerék, ott a határőrök siettek a segítségükre a javításban. Ezek után a fiúkra egy 80 kilométeres, viszontagságos útszakasz várt. Este 11-kor értek a következő településre, ahol szintén csodával határos módon találtak szállást. Vezetékes víz nem volt, a világítást éjfélkor lekapcsolták, mert ott aggregátorok termelik az áramot. Ekkor már szinte semmi lehetőségük nem volt az itthoniakkal beszélni.

Koundoarától Mamaouig 421 kilométert tettek meg a következő napon főként földes, gödrös utakon. Három és fél óra alatt tudtak leküzdeni a hegyi autópályán egy 26 kilométeres szakaszt.

A mezőny egy részét két nap után érték utol. Guineát elhagyva a kerék megint nem bírta tovább, a városban engedett el a hegesztés. A gondviselés most sem hagyta magukra autósainkat, mivel mindez egy szerelőműhely előtt történt, ahol három-négy órás munkával helyre tudták hozni a járművet. A reggeli 30 fokot mire elkészült a kocsi, 40-45 Celsius követte.

A Guinea és Sierra Leone közötti határon egy kifeszített kötél jelezte a sorompót utazóinknak. A következő szakaszt a célig, Freetown városáig már a fiúk számára is hihetetlen módon aszfaltos úton tehették meg.

A városba érve szembesültek azzal, hogy hatalmas településre érkeztek, ahol nincsenek közlekedési szabályok. Kétszer kétsávos autópályán 60 km/h-s sebességgel mertek haladni, mert teherautók, motorok jöttek szembe, amelyek nagy része este sem használt világítást.

A célba érve utazóink saját bevallásuk szerint, felhőtlen megkönnyebbülést és végre biztonságot éreztek.

Az autót jelképes összegért adták el egy kórházi dolgozónak, aki szintén sorsszerűen érkezett. A fiatal ápólónőt ugyanúgy hívják, mint Szabolcs feleségét, akinek egyből telefonáltak, és a két Ivett megbeszélte egymással, hogy a lehető legjobb helyre kerül a kitartó autó. Az eszközöket, tábori felszerelést, sátrakat, maradék ruháikat, ami elkísérte őket az úton, elajándékozták az ottani segítőknek, akik mivel nem jutnak hozzá könnyedén a hétköznapi dolgokhoz sem, nagyon örültek neki.

- A hazaúton már folyamatos telefonkapcsolatban voltunk Ivettel, le se akartuk tenni a telefont a találkozásig. Elmondhatatlan boldogság volt újra látni egymást. Majdnem a szerelmesek napján szállt le a gépünk, de nekünk most már minden nap Valentin-nap – mondta el Erdős Szabolcs.