2021. július 26.

Hirdetés

Akik sírnak, azoktól ne húzódj félre – A Könnyező Szűzanya búcsúját ünnepelték Győrben

A koronavírus-járvány miatt élő közvetítésében tudtak kapcsolódni a hívek országhatáron innen és túl a Könnyező Szűzanya búcsújának ünnepéhez március 17-én. „Tanítsd meg siratni szívünk megkeményedését, sirassuk meg mulasztásainkat, anyagiasságunkat, türelmetlenségünket és minden bűnünket” – Veres András püspök a győri székesegyházban Mária megerősítő szeretetét kérte mindannyiunk számára.

„Itt, a székesegyházban idén is csak szűk körben ünnepelünk, de reményeim szerint lélekben nagy számban követik a szentmisét. Hagyományosan háromnapos ünnepünk idén ebbe az egyetlen szentmisébe kényszerült. A médiumok – az EWTN (Bonum) TV, a Magyar Katolikus Rádió és a Mária Rádió – élő közvetítésének köszönhetően országhatárokon innen és túl be tudtak kapcsolódni a hívek a szentmisébe.

A szentmisét a vérrel könnyező Szűzanya előtt mindazokért ajánlom, akik lélekben és személyesen velünk ünnepelnek” – köszöntötte Veres András megyéspüspök, a szentmise főcelebránsa és szónoka a híveket.

A főpásztorral Reisner Ferenc, általános püspöki helynök, a Brenner János Hittudományi Főiskola rektora; Böcskei Győző székesegyházi plébános és Kálmán Imre püspöki irodaigazgató, prefektus valamint Méry László püspöki titkár koncelebrált. Az asszisztenciában a papnövendékek vonultak be a főpásztorral.

Az egész liturgiát átszőtte az ének, a búcsú hagyományos dallamai, a kispapok recitálva olvasták fel az olvasmányt és a szentleckét.

1697. március 17-én Írország védőszentje, Szent Patrik ünnepén a Szűzanya szeméből itt reggel 6 órától 9 óráig véres könnyek hulltak – elevenítette fel Veres András a könnyezés történetét. Szentbeszédébe középpontjában az együttérzés gondolata állt, és annak hatása életünkre. Mária és Jób példáján, a Sirák fia könyve tanítása alapján építette fel gondolatmenetét a győri megyéspüspök.

Az együttérzés, részvét kifejezése volt az üldöztetést elszenvedők felé, amikor a 17. században ismét véres üldözés tört ki Írországban. A keresztút negyedik stációja juthat eszünkbe, amikor Mária keresztet hordozó fiával találkozik. Hogy a Szűzanya mit élhetett át, arról mindnyájunknak van sejtése – az édesanyák mindenkinél jobban ismerik ezt a fájdalmat. De akik szenvednek az együttérző szeretet hiányától, azok is tudják, mit élhetett át. Alapvető vágy az emberben az együttérzésre – szögezte le a főpásztor. – Turgenyev sikerei közepette merte leírni: odaadná minden tehetségét, minden művét azért az asszonyért, akinek odahaza nem volna közömbös, hazajön-e, vagy sem. Mennyire sokan szenvedek mások érzéketlenségétől, de szenvedhetünk mások vagy magunk túlérzékenységétől is. Kérdezzük meg magunktól, nem vagyunk-e mi magunk ennek okozói.

A szeretet hiányára és gyengeségére vall minden érzéketlenség az egymáshoz való viszonyunkban. Korunk kevés teret enged az érzelmek kifejezésének. Nem ildomos érzéseinkről beszélni, nem jó kimutatni törékenységünket, mert ma emarginálják, megvetik a gyengét, könnyen átgázolnak rajta. Ezért az ember erősnek, keménynek akarja mutatni magát, ezt várja el tőle a világ. A gyengeségről tudomást sem akarunk venni; ha nem látjuk, nem beszélünk róla, akkor azt gondolhatjuk, nincs is. A gyengeségtől való félelem miatt már észre sem vesszük mások szenvedését. Ugyanakkor mennyire szükségünk van együttérző szeretetre! – hangsúlyozta Veres András püspök. – Jób könyvében olvassuk: aki nem érez együtt embertársával, az az Úr félelmével is szakít. Istenhiányból fakad tehát az együttérző szeretet hiánya. Isten a szeretet, nélküle embertelenné válik a világ. Napjainkban ennek különösen nagy a veszélye. Tanúi vagyunk annak, ha valaki elfoglalja az Isten helyét, az szükségszerűen pusztulást hoz. 

Jób szenvedéséről hallva eljöttek barátai vigasztalni, együttérzésből hét nap és hét éjjel mellette voltak, vele sírtak barátai – olvassuk a Szentírásban. Hála Istennek, mindig vannak és voltak, akik szeretnek bennünket, akik együtt tudnak érezni velünk.

Most, a járvány idején is sokan vannak, óriási áldozatokat hoznak másokért, orvosok, ápolók és sokan mások. De mégis sokan vannak, akik hiányt szenvednek az együttérző szeretetben. Nem látjuk a másik arcán a mosolyt, nem érezhetjük a bátorító kézszorítást, és sokan kényszerülnek búcsúzás nélkül elindulni a földi életből. De az egészségesek között is sokan szenvednek szeretethiánytól. Idős emberek még magányosabbak lettek, a fiatalok, akiket szintén nem kímél a vírus, felbomlott párkapcsolatról panaszkodnak. Hányan érzik magukat megalázottnak, kilátástalannak az életüket.

Jézus üzenete mindnyájunkhoz szól: Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert örvendezni fogtok. Az örvendezés ugyanis a megváltás természetéhez tartozik. Isten letöröl a szemükről minden könnyet, olvassuk a Jelenések könyvében. Ez adjon erőt mindannyiunknak. A hívő ember számára ez nem csak üres vigasz. A hívő ember tudja: Isten az erőnk, az ő szeretete nem változik, sőt, a bajban még inkább érezhetővé válik.

Mire hív ma? Arra hogy legyünk együttérzők, cselekvő módon, elsősorban azokkal a hozzátartozóinkkal, munkatársainkkal, akikkel megajándékozott a Jóisten. És vegyük észre lakókörnyezetünkben, akiknek szüksége van ránk. Feltehetően sok mulasztás terheli lelkünket ezen a téren. Jézus tanításával és életpéldájával mutatta meg, mit jelent az együttérző szeretet, és a vérrel könnyező Szűzanya is erre irányítja rá a figyelmünket. A mindennapi életre ad eligazítást Sirák fia könyve. „Azoktól, akik sírnak, ne húzódjál félre, és gyászolj a gyászolóval, ne légy rest, hanem látogasd meg a betegeket, azáltal növekszik benned a szeretet.” Minél inkább készek és képesek vagyunk egymást gyámolítani, annál erősebbekké válunk a szeretetben és saját bajaink elviselésében is.

De a vérrel könnyező Szűzanya azt is üzeni, amit ő maga megélt: feltétel nélkül bízzunk Isten gondviselő szeretetében. Ne önmagunkban, vagyonunkban, ne hatalmunkban bízzunk, hanem a mindenható Isten gondviselésében, szeretetében. Adja meg Isten nekünk a felismerést, bátorságot, hitet és szeretetet, hogy tudjunk együttérző szívvel élni a világban. Csak ez tehet boldogabbá minket és a másik embert is. Kérjük a vérrel könnyezett Szűzanya segítségét. Kívánom, részesüljünk Istentől bőséges áldásban imádságunk, adjon nekünk erőt, gyógyulást, kitartást, szeretetet – hangzott el a főpásztor szentbeszédében.

A szentmise végén a papság és az asszisztencia a Könnyező Mária-kegyképhez vonult.

Veres András püspök elcsukló hangon imádkozott, Mária közbenjárását kérte szenvedő Egyházunkért, hazánkért, egyéni és családi életünkért: adja bölcsességét, szeretet és erőt mindazoknak, akik a betegeket szolgálják.

„A szenvedőknek add, hogy egészségüket visszanyerjék, és hálatelt szívvel dicsérjenek téged! Sírtál értünk, megmutattad szeretettől gyötrődő szívedet. Ez mindennél nagyobb vigasztalást és erőt ad számunkra, mert így megismerhettük, hogy te jobban szeretsz bennünket, mint mi magunkat. Neked véresen fájt Istennek rajtunk kárba veszett szeretete. Taníts meg sírni, mert mi nem tudunk jól sírni, sírunk, amikor nem érdemes, és nem sírunk, amikor kellene. Tanítsd meg siratni szívünk eldurvulását, megkeményedését! Sirassuk meg mulasztásainkat, anyagiasságunkat, evilágiasságunkat, türelmetlenségünket és minden bűnünket, hogy a könnyek árjában megtisztuljanak, és Szent Fiadhoz hűségesek maradjunk.”

Végül a teljes búcsú elnyeréséért imádkozott a Győri Egyházmegye főpásztora.  

A püspöki szentmise zenei szolgálatát a győri Brenner János Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet énekkara látta el. A szentmisén felhangzott többek között Kodály Zoltán Stabat Mater című kórusműve, valamint Halmos László Missa Jaurinensis (Győri mise) című ordinàriumànak tételei. Halmos László e művét a Könnyező Szűzanya-kegykép csodàjànak 250 éves jubileumàra írta 1947-ben. Az évforduló ünnepségein sokezer hívő énekelte.

Szöveg: Trauttwein Éva / Magyar Kurír
              Győri Egyházmegye Sajtóiroda
Fotó: Ács Tamás

 

 

Hirdetés