Hirdetés

Ezüstmisét ünnepelt Bognár István csornai születésű lelkipásztor

Június 26-án 25 éves szolgálatukért adott hálát, ezüstmisét ünnepelt Bognár István spirituális és Kálmán Imre püspöki irodaigazgató, prefektus. A legszentebb áldozatot a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban mutatták be családtagjaik, paptestvéreik és a kispapok körében. A szentmisén részt vett Pápai Lajos emeritus püspök, aki felszentelője volt a jubilánsoknak.

Hirdetés

A hálaadó szentmise elején Böcskei Győző a Székesegyház plébánosa, egykori évfolyamtárs köszöntötte a jubiláló paptestvéreket.

A szentmise szónokának a két ezüstmisés atya Veres András megyéspüspököt kérte fel.

A főpásztor homíliájának (amelyet elsősorban a jubiláló atyák felé intézett) bevezető soraiban Thomas Mertontól idézett megvilágítva a papi hivatás lényegét: „A papi hivatásnak egyszerűen nincs más értelme a világon csak az, ha meghal Krisztussal a kereszten azok szeretetéért, akiket Isten rajta keresztül akar üdvözíteni.”

A papok számára ennél magasztosabb életcél nem lehet, mint amit a fenti idézetben a trappista szerzetes megfogalmazott – mutatott rá. Ha mindez az igehirdetésben, a szentségkiszolgáltatásban, az Eucharisztia ünneplésében történik, a pap érezheti, hogy az önmagát feláldozó Krisztussal nem máshol mint a szentmisében, az oltárnál azonosul leginkább. A papnak ugyanis Krisztus képmásává kell válnia. Veres András szentbeszédében utalt Szent II. János Pál pápa Az Egyház Európában című apostoli buzdítására, amelyben kifejti, hogy minden keresztény életének eucharisztikussá kell válnia. Ez a lelkület a pap életében az áldozat bemutatásában, a szentmisében nyilvánul meg és csak akkor valósul meg teljes mértékben, ha a szentmisét bemutató pap Krisztussal teljesen azonosul. Hiszen a papi élet lényegi megnyilvánulása, identitásának kifejeződése az, amikor bemutatja a szentmisét.

A főpásztor elmélkedésének középpontjába a konszekrációnál elhangzó krisztusi szavakat állította: Kezébe vette a kenyeret, hálát adva áldást mondott, megtörte és tanítványainak adta. Az utolsó vacsorán Jézus apostolaiért mondott hálát. A pap viszont érzi, hogy valójában neki kell hálásnak lennie azért, hogy Krisztus meghívta őt a szolgálatra. Kifejtette, hogy az Úr felruházza a papokat azokkal az ajándékokkal, képességekkel, amelyek szükségesek a papi hivatás betöltéséhez, azonban mindenért egyedül Istent illeti meg a köszönet. Sem képességet, sem a papi szolgálat során elért eredményt nem tulajdoníthatják maguknak.

A szentmise szónoka a krisztusi mondatot tovább elemezve arra is kitért, hogy a papi élettel együtt jár a megtöretés, a szenvedés is. A megtöretésnél a legnagyobb problémát az jelenti, hogy egyikünk sem mond le könnyen a saját akaratáról, pedig ez a szeretet alapkövetelménye. Alázat nélkül képtelenség másokért élni, másokért megtöretni – fogalmazott.

Jézus példája kell, hogy vezesse a papot, aki azt mondta, értük szentelem magam. Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy másoknak szolgáljon. Akkor és csak akkor lehet a pap boldog, ha kész pazarlóan osztani magát nap mint nap.

Amikor megköszönjük a 25 éves hűséges szolgálatot, azért imádkozunk, hogy Isten szeretete mindig emeljen fel benneteket! Hiszen Isten szeretete, hűsége nagyobb a bűneinknél és mindig fel tud emelni, tovább tud vezetni. A papok Édesanyja segítsen benneteket abban, hogy mindig reménykedni tudjatok az ő anyai pártfogásában és meg is tapasztaljátok mennyei közbenjárását minden nap.

Zárszóként Kozma László Mint élő kenyér című versét idézte a megyéspüspök, a verssorok által a papi élet lényegét ragadva meg:

Íme a test, mely érted adatott, / S a vér, amely a bor színén ragyog. / Az életed, amely csak benne él, / Általa lesz megszentelt kenyér. / Kenyér, hogy táplálhass másokat, / Mert Krisztus a társává fogad.

 

 

Hirdetés