Fraknói Vilmos-díjban részesült Lukácsi Zoltán atya

A magyar állam Fraknói Vilmos-díjjal ismeri el évről évre azokat, akiknek munkássága kiemelkedő a katolikus teológia, filozófia vagy az egyháztörténelem területén, illetve akik tevékenységükkel előmozdították a magyar vallási élet megújulását és a teológia oktatásának fejlődését.

A Fraknói Vilmos-díjak átadására november 28-án Budapesten, a Damjanich utcai D50 Rendezvényközpontban került sor. Idén Szelestei Nagy László irodalomtörténész, Baranyainé Kontsek Ildikó művészettörténész, Lakatos Andor történész, levéltáros, muzeológus és Lukácsi Zoltán kanonok-plébános, főiskolai tanár vehette át az állami kitüntetést.

Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára köszöntőjében a Fraknói Vilmos (1843–1924) egyháztörténészről elnevezett, először 2000-ben átadott díjjal kapcsolatban utalt rá, hogy kitüntetettjei azt a tevékenységet folytatják, amit az egyházak a múltban végeztek a tudomány, a kultúra területén azokban a műhelyekben, melyekből a mai tudományos élet fakad.

Lukácsi Zoltán kanonok-plébánost Gárdonyi Máté, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára laudálta. Lukácsi Zoltán egyházi szolgálatát a bencés rend keretében kezdte, teológiai tanulmányai végeztével 1992-ben szentelték pappá Pannonhalmán. 1997-ben szerzett magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári oklevelet az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, 1999-ben pedig ugyanott levéltáros képesítést. 1996–2000 között gimnáziumi tanár, diákotthoni nevelőtanár és könyvtáros volt a Győri Bencés Gimnáziumban. 2000-től a Győri Egyházmegye kötelékében működik, 2000–2010 között a Prohászka Ottokár orsolyita iskolakomplexum püspöki biztosa és a győri orsolyita templom templomigazgatója volt. Ugyanebben az időszakban a Győri Egyházmegyei Levéltárt is igazgatta. 2010–2018 között a Győri Papnevelő Intézet és Hittudományi Főiskola rektoraként végezte szolgálatát. 2018 óta Győr-Sziget, Győr-Újváros, a győri Árpád-házi Szent Erzsébet-templom és Pinnyéd plébánosa. 2011-től székesegyházi kanonok, 2013–2017 között rábaközi főesperes, 2020 óta mesterkanonok. Tagja a Győri Egyházmegyei Papi Szenátusnak, valamint a hivatás és papi továbbképzés bizottságának. Jelenleg is tanára a Brenner János Hittudományi Főiskolának, ahol egyháztörténelmet, homiletikát, retorikát és esztétikát tanít.

Lukácsi Zoltán tudományos érdeklődése mindenekelőtt a 18. századi magyar nyelvű prédikációs irodalomra irányul; irodalomtudományból szerzett PhD fokozatot 2011-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. E tárgykörhöz tartozó, számos publikációja közül kiemelkedik két könyve: Vajda Sámuel élete és irodalmi munkássága (Pannonhalma, 1997); Szószék és világosság. A magyar katolikus prédikáció a felvilágosodás korában (Győr, 2013). Különösen ez utóbbi munkája hiánypótló jellegű egyháztörténeti nézőpontból is, mivel egy korábban kevés figyelemre méltatott témát dolgoz fel nagy műveltséggel. Levéltári igazgatóként nevéhez fűződik a Győri Egyházmegyei Levéltár Kiadványai című sorozat megindítása. A sorozat keretében sajtó alá rendezte Nádasi Alfonz bencés szerzetes hagyatékát, és sokat tett Boldog Apor Vilmos vértanú emlékének ápolásáért. Szakmai munkássága összekapcsolja az irodalomtudományt, a teológiát és az egyháztörténelmet. Pedagógusi elkötelezettsége és intézményvezetői teljesítménye elismerést vívott ki a Győri Egyházmegyében, lelkipásztori attitűdje pedig kivívta a hívek szeretetét.

Forrás: Magyar Kurír,  Győri Egyházmegye Sajtóiroda (ki)
Fotók: Magyar Kurír