Zsirai Miklós nyelvészre emlékeztek Mihályiban

Zsirai Miklósról emlékezett meg ma a Mihályi Általános Iskola. A diákok tisztelegtek a mihályiban született híres nyelvész emléke előtt. Az ünnepségen Erzsi néni, a falu legidősebb lakója, röviden beszélt Zsirai Miklós élettörténetéről, bemutatva ezzel azokat az értékeket és eredményeket, amelyeket a nyelvész a világnak hagyott.

A rendezvény fénypontja a harmadik osztályos diákok szavalata volt, akik előadásukkal méltón emlékeztek meg falujuk büszkeségéről. Zsirai Miklós munkássága és kutatómunkája példa lehet mindannyiunk számára, és a fiatalok részvételével tovább élhet az őt körülvevő generációkban.

A megemlékezésen Csitei Gábor polgármester az emlékezés befejezése után koszorút helyezett el Zsirai Miklós emlékművénél.

Zsirai Miklós (Mihályi, 1892 – Budapest, 1955)
          
1892. október 10-én született Mihályiban. Középiskolai tanulmányait a soproni Líceumban végezte 1904 és 1912 között. 1908-ban lett a Magyar Társaság tagja. Fennmaradt pályamunkái sokoldalú érdeklődést mutatnak: irodalomelméleti, történelmi, természetrajzi, szépirodalmi művek és műfordítások szerepelnek munkái között. Több ízben nyert pályadíjat, kapott dicséretet kiváló munkájáért. A líceumi gyorsírókör jegyzője lett 1910-től, a Soproni Gyorsíró c. lap társszerkesztője. Kitűnő érettségije után 1912-től a budapesti Eötvös Kollégium tagja, egyetemi hallgató, magyar-görög-latin szakos. A kollégiumban Gombocz Zoltán, a soproni származású nyelvész - az egykori licista – hatására egyre inkább a magyar és a finnugor nyelvészet felé fordul érdeklődése. Szakdolgozatát szülőfalujának, Mihályinak a nyelvjárásáról készítette. Alapvizsgája után 1914 júniusában Finnországba utazott, finn nyelvtudásának tökéletesítése céljából. Az I. világháború kitörésekor jelentkezett katonának. A kiképzés után az orosz frontra került, s 1915. március 29-én orosz fogságba esett. Öt és fél évet töltött fogságban.   A hadifogságban találkozik nyelvrokonainkkal, s ez meghatározó jelentőségű lesz későbbi munkásságában; finnugor összehasonlító nyelvész lett. 1920. november 20-án térhetett haza. Újra beiratkozik az egyetemre, és 1921-ben bölcsészdoktori címet szerez. 1924-ben kinevezték az Eötvös Kollégium tanárává. 1932-ben tanszékvezető egyetemi tanárrá nevezték ki, ebben az évben lett az MTA levelező tagja. 1937-ben jelent meg legnagyobb munkája, a Finnugor rokonságunk. 1945-ben lett az MTA rendes tagja, 1949-ben Kossuth-díjat kapott. 1944-től 1952-ig a Magyar Nyelvtudományi Társaság elnöke.
1955. szeptember 9-én, Budapesten hunyt el.