Az Anyanyelv nemzetközi napja – szeretni és álmodni a saját nyelvén tud igazán az ember

Az ENSZ február 21-ét nyilvánította az Anyanyelv Nemzetközi Napjává 1999-ben, s a következő évben, 2000-ben ünnepelte először méltó helyén a világ az anyanyelvet.

Az érzelmek szintjén közös az anyanyelv. Nem véletlenül mondják, hogy szeretni és álmodni a saját nyelvén tud igazán az ember.

Mintha az anyatejjel szívná magába mindenki azt, az anya ölelése, dajkálása ültetné el az anyanyelv ritmusát, dallamát a szívben. Kerüljünk bármilyen nyelvi közegbe, teljen el akárhány évtized más országban, az anyanyelvét érzelmi szinten senki se tudja elfelejteni. Felismeri azt akár egy szótöredékből, vagy egy mondat ritmusa alapján. És legyen bármilyen kalandos és sok új élményt hozó egy utazás, szinte megnyugszik a lélek, amikor olyan helyre ér, ahol gyermekkora nyelvén, az anyanyelvén szólhat másokhoz.

A magyar nyelv (számunkra mindenképp) a legszebb nyelv a világon és mérhetetlenül gazdag az a szókincs, amiből válogathatunk gondolataink közléséhez, a beszédhez. Körülbelül egymillió magyar szó létezik, amelyből a Magyar Értelmező Kéziszótár nagyjából hetvenezret tartalmaz csupán, és ez a hetvenezer szó is olyan pazar, olyan színpompás, olyan gazdag mondatalkotást, olyan kifejező, olyan sokrétű, olyan érzelem-gazdag beszédet segít elő, ami szinte egyedülálló a világon.  Nincs olyan érzelem, amit magyar nyelven ne tudnánk elmondani a másiknak. De ugyanez az elv érvényes minden anyanyelvre.

Nelson Mandela szerint „Ha egy emberhez olyan nyelven szólsz, amit az ért, ez azt jelenti, hogy az értelméhez szólsz; ha viszont az anyanyelvén beszélsz hozzá, ez azt jelenti, a szívét érinted meg.”