Február 19. a Magyar Ápolók napja

Nincs szebb, nemesebb, de nehezebb hivatás sem, mint amikor valakik segíthetnek másokon, gondoskodhatnak az elesettről, a betegről, és küzdhetnek olykor lehetetlennek tűnő helyzetekben is. A segítségre váró, beteg ember támaszának lenni az egyik legnehezebb és egyben legszebb és legszentebb hivatás. A mai napon, Kossuth Zsuzsanna emlékére, a Magyar Ápolók Napját ünnepeljük hazánkban.

175 éve tört ki az a szabadságharc és forradalom, ami egy különösen nemes cél felé vezérelte Kossuth Zsuzsannát, Kossuth Lajos húgát: megszervezte a harcban sérültek ápolását. Ehhez az eseményhez datáljuk a magyar ápolás kezdeti korszakát, és tevékenysége miatt tiszteljük Kossuth Zsuzsannában (1817-1854) az intézményszerű magyar ápolás alapítóját.

Kossuth Zsuzsanna egy hős volt. Nem csak az 1800-as évek Magyarországának példamutató asszonya, de betegek, sérültek ezreinek megmentője is. Szavai, amelyeket elvárásként megfogalmazott a harcok során ápolási, segítő feladatokra jelentkezők felé örökérvényűek:

“A vállalkozásra megkívánt tulajdonotok: Az élelmezés körül: ügyes főzési képesség, józan csendes magaviselet. A tisztaság körüli felügyelésnél: írástudás, számvitel. Mindkettőnél úgy, mint a szorosabb értelemben vett ápolásnál: rend, pontosság, józan és szelíd erkölcsi viselet, önfeláldozási hűség és gyöngédség azok iránt, akik ép ifjúságukat és életüket áldozzák fel a haza szabadságáért.”

Az elmúlt évtizedekben az ápolási tudományterület hatalmas fejlődésen ment keresztül magával a gyógyítással együtt. A ma ápolójának tudása mögött sok-sok év tanulás, gyakorlat és tapasztalat áll. A legújabb ismeretek megszerzése mellett, a betegágy mellett szerzett gyakorlat és tapasztalat teszi ápolóinkat nélkülözhetetlenné a betegek gyógyításában.