Szent György napján a békák is jósolnak

Április 24-e különös jelentőségű a népi hitvilágban és a néphagyományban.

Szent György (271 körül – 303. április 23.) római kori katona és keresztény vértanú, egyike a leghíresebb katonaszenteknek. Leginkább a sárkányt legyőző lovag képében ismert, emellett több ország és város védőszentjeként is tisztelik. Egyike a tizennégy segítőszentnek. A György-legenda azt a keresztény meggyőződést fejezi ki, hogy a hit megszünteti a démonok uralmát, és a gonoszt minden alakjában legyőzi.

Életének történetét és alakját a mai kutatók nem tekintik valóságnak. Az 5. században még Gelasius pápa is kijelentette, hogy György egyike azoknak a szenteknek, “akiknek tetteit csak Isten ismeri”.

A Szent György-nap Európa nagy részén ősi pásztorünnep, az állatok első kihajtásának a napja. Gonoszjáró nap, ezért a kerítésre, ajtókra tüskés ágakat tesznek, hogy a boszorkányokat távol tartsák. Az állatokat – az ártó szellemek, a rontás elkerülése végett – Szent György-napi tűzön hajtják keresztül, hogy a füsttől megtisztuljanak.

A keresztény egyházak többségében április 23-án ünneplik, Magyarországon és Csehországban április 24-én. Az ortodox egyházi szokások szerint május 6-án, a grúzoknál viszont november 23-án.

Szent György-napi hagyományok, hiedelmek
Kihajtás

Az állatok Szent György-napi kihajtásához számos hiedelem fűződik, ezekkel igyekeztek a szaporaságukat, tejhozamukat, egészségüket megtartani. Hogy elkerülje őket a gonosz, azért láncon, fejszén, ekevason, tojások, sőt, volt, ahol a gazdasszony kötényén is áthajtották a marhákat, hogy azok hazataláljanak majd.

Boszorkány megrontása ellen zöld ágakat fektettek keresztbe az ólajtón. Majd ezzel az ággal ütötték a legelőre menet az állatot a nagy tejhozam reményében. Hidegkúton ebből szárat faragtak a vajköpülőhöz.

Füstölés

A füstölés is jót tett a gonosz ellen. A Hortobágyon úgy vélték, hogy ha a füstöléstől nem bóklászik el az állat, akkor elhárul róla a rontás. A boszorkányok ellen sok helyen kifüstölték vagy kiforrázták a tejesköcsögöket, hogy ne rontsák el a tejhasznot.

Tejbemérés

Kalotaszegen jellegzetes pásztorszokás a tejbemérés. Így jósolták meg a gazdák a várható tejmennyiséget – attól függően, hogy kinek mennyit sikerült aznap lefejnie. A minél több tejet azzal kívánták elérni, hogy leöntötték vízzel a juhokat, a juhászokat és a lányokat.

Harmatszedés

A harmatszedés is az állatok bő tejelését szolgálta. Zagyvarékason vászonabroszt vagy a kötényüket húzgálták a harmatban, közben egy marék füvet is szedtek, amit a tehén elé tették. A harmatos ruhadarabot pedig a tejesfazékba facsarták ki, hogy sok vaj legyen. A Mura-vidéken harmatszedéstől a bő termést is remélték. Az Ormánságban a harmatot a kenyértésztába cseppentették, hogy szebben süljön meg a kenyér. Borsodban pedig pogácsát sütöttek a harmattal, amit megszárítva adtak a tehénnek a sok tej reményében. Szent György-nap hajnalának harmatában, ha megmosakodtak a somogyi lányok, akkor nem lettek szeplősek.

„Kígyót, békát”

Nagykőrösön a Szent György-nap előtt fogott gyíkkal igyekeztek megelőzni a torokgyíkot. Ehhez a gyík torkánál háromszor végighúzták gyűrűsujjukat, majd megkenték a saját torkukat háromszor. Medvesalji falvakban úgy vélték, hogy amelyik kézzel megfogták a gyíkot, azzal gyógyítani lehet. A jászdózsaiak a Szent György-nap előtt fogott kígyóval tudást szereztek maguknak. A moldvai magyarok úgy hiszik, hogy aki Szent György előtt kígyót üt meg, annak nagy lesz az ereje, de ha a kígyó elmegy, akkor elviszi az illető erejét. A juhászok kolbászt ettek e napon, hogy amikor a mezőn hanyatt fekve, nyitott szájjal elalszanak, beléjük ne bújjon a kígyó. Ha a legény olyan pálcával érintett meg egy lányt, amellyel Szent György-nap előtt kígyót ütött agyon, a lány nem maradhatott el tőle.

 
A varjúkat is figyelni kellett, hiszen úgy vélték, ha György napján “a rozsvetésben a varjú elbújhat, akkor telt csűrt hoz az aratás”.

Az Ipoly mentén, ha Szent György nap előtt megszólalnak a békák, az korai tavaszt és nyarat jelent. A medvesaljai falvakban ugyanez esőtlen nyarat jósol.

A természet megszólal

Turán úgy gondolták, hogy ha Szent György-nap előtt megdördül az ég, bő áldás lesz. Ahonnan hallatszik dörgés, abból az irányból várható egész évben az eső. Jászdózsán az aznapi eső bő termést jelent.

A Gyimes-völgyi magyarok szerint, aki Szent György-nap előtt megfürdik a szabadban, az egész évben nem lesz rühes.

Ezen a napon kell vetni a kerti növényeket, többek között a mákot is. Közben ügyelni kell rá, hogy egy szót se szóljunk, mert akkor kis fejű és kukacos lesz a mák.

Házimunka

Ha ezen a napon kiszellőztetnék az ágyneműt a Gyimes-völgyben, akkor égzengés következve. Berettyóújfaluban viszont elpusztulnának a jószágok.

Tapsonyban úgy hitték, tilos varrni, mert aki ezt megteszi, másnapra megvakul.

Szőlő jövésének könyve

Közel 300 éves hagyomány Kőszegen, hogy berajzolják ilyenkor a szőlőhajtásokat a Szőlő Jövésének könyvébe. A hagyomány szerint a helyi gazdák Szent György napján mutatták be a város elöljáróinak a szőlőhajtásokat, a hajtások fejlettségéből lehetett következtetni a várható termésre. Megfigyeléseiket 1740 óta rajzolják be a Szőlő Jövésének Könyvébe. Ez a hagyomány 2013-ban felvételt nyert a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére, majd a Magyar Értéktárba is bekerült.