Kugler cukrász műterem, ahol igazi cukrászmű terem

Ha valamit lehet jól is csinálni, és ugyanannyi idő, mint rosszul, akkor miért ne csináljuk jól? – beszélgetés Kugler Lászlóval, a Kugler Cukrászda tulajdonosával.

A Kugler Cukrászda Csornán a Laky Döme utcában több mint 100 éves múltra tekint vissza. A Kugler család generációkon átívelő, kiemelkedő munkáját Kugler László folytatja, és örvendeztet meg fantasztikus édességeivel felnőttet és gyermeket.

A falon lévő régi képekről az elődei néznek Önre büszkén. Kérem, meséljen arról, hogy indult és szállt nemzedékről nemzedékre ez a vállalkozás!

1908-ban dédnagyapám, Kugler József mézeskalácsosként váltott ipart. Neki nem volt konkrétan üzlete, vásározott, sátorral járta a vidéket, búcsúkon, piacokon árulta a mézeskalácsot és a puszedliket, kakasnyalókát.

Nagyapám, Kugler Gyula a mézeskalács készítést és a cukrászmesterséget is kitanulta. Ez a kettő rokonszakma. Cukrászata a Soproni úton volt a Korona üzletház oldalával szemben.

A régi képekről tudunk következtetni a pontos helyére az átalakításokat követően is, mert a mai napig, azon az egy helyen megy le dupla ereszcsatorna, mint annak idején is. Édesanyámék hárman voltak testvérek, de egyedül ő volt, aki továbbvitte a mézeskalács készítés mesterségét. Az 1942-es fotón, ami a Soproni úti cukrászda előtt készült látható édesanyám, Kugler Mária, aki akkor 2 éves forma kislány volt.

Aztán jött az államosítás, és azt a cukit elvették. Örökre. Sosem kapták vissza, csupán később kárpótlási jegyet édesanyám és két testvére is, de annyi pénzből, amennyin osztoztak nem tudták visszavásárolni.

Miután elveszítették a cukrászatot, nagyapám eszkábált magának egy sátrat, lovas kocsira ült ő is, azzal kezdte járni a vidéket. Ment Kapuvárra, Mosonmagyaróvárra, Máriakálnokra és Csatkára is. Mindenhova odaért, csak hát időben kellett indulni. 1962-ben tudott vásárolni egy fagylaltgépet, a családi ház előszobájában volt a fagylaltkimérés.

A családi ház kétharmadában laktak a nagyszüleim, nyáron a ház egyharmad részében, a mostani műhelyben volt a fagyizó. Télen pedig nagyapám továbbra is járt a mézeskalácsokkal a vásárokba.

Édesanyám belenőtt ebbe, és amikor a papa nyugdíjba vonult, akkor átvette az ipart, ám ez inkább egy folyamat volt. Együtt dolgoztak, aztán a nagyapám egyre kevesebb dolgot csinált, majdanyám szépen lassan maga vezette a vállalkozást, valamint ugyanazokkal a sátrakkal járta a környéket. 1981-ben sajnos elhunyt nagyapám, édesanyám ekkor mindössze 41 éves volt.

Újabb egyharmadot vettünk hozzá a házból a műhelyhez, és 1987-ben nyitottam meg a cukrászdát, amit egy névváltoztatási eljárás előzött meg. Felvettem anyai ágon a Kugler nevet üzleti megfontolásból Belügyminisztériumi engedéllyel. Így lettem Kugler László, mivel én 1963-ban Sándor László néven láttam meg a napvilágot.

A cukrászda jelenlegi állapotát 2005-ben nyerte el, amikor területet vásároltunk, és hozzáépíthettük egy belső teret, ahol kellemes környezetben fogyaszthatnak vendégeink süteményeket, fagylaltot több asztalnál. A kültéri teraszt és játszóteret 4-5 éve alakítottuk a mai formájára. Jelenleg 10 ember dolgozik a cukrászdában.

Ön is ugyanúgy belenőtt a cukrászmesterségbe, mint az édesanyja. Önnek van testvére?

Nincs. Tehát nem volt más alternatíva. Vagy csinálod, vagy nem. Aztán, ahogy egyre jobban fejlődik a vállalkozás, már nem lehet abbahagyni.

Már a nagyapám elkezdett tanítani engem. Papa mindig 4 órakor kelt, és délutánonként bólintott egy-másfél órát. Tizenéves voltam, amikor azt mondta nekem, „Na Fiam, délután promenclit öntünk.” (a szerk.: piros-fehér mentholos cukor.) Lefeküdt, én meg azt gondoltam, láttam én már ezt. Mire felkelt, megcsináltam. Csodálkozott, nézett, de örült neki. Anyu itt dolgozott papával és mamával, ő árulta a fagyit. Apukám, annak ellenére, hogy útépítő mérnök volt, hétvégén besegített. Állt anyukám mellett, csomagolta a fagyit, kiszolgált. Szó szerint itt nőttem fel.  Akkor még nem voltak olyan szigorú követelmények, hogy egy gyerek ne mehetett volna be a műhelybe. Kijött az ellenőrzés, én meg ott voltam a járókában. Az ellenőr csak azt kérdezte: „Maguk itt gyereket is tartanak?”. Sőt ténylegesen itt is laktam még a papa halála után is, hogy a mama ne legyen egyedül illetve, hogy nekem ne kelljen korán kelni édesanyámmal, és a nyári szünetben aludhassak.

Milyen tanulmányokat folytatott, hogy elsajátítsa a mesterséget?

Csornára jártam, a korábbi katolikus leányiskolába, a mostani II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Óvoda és Általános Iskolába, majd Győrbe a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézetbe 1978-81-ig, ahol cukrászként végeztem. Győrben a Hungarhotels cukrászüzemeiben voltam tanuló, majd ott is dolgoztam az iskola befejeztével. Tudtam, hogy addig nem kezdünk semmit, amíg el nem visznek katonának. 1985-ben vonultam be. 1986 szeptemberében nősültem meg még a születési nevemen, Sándor Lászlóként. Azt is át kellett annak idején íratni. Azzal szoktam szekálni a nejemet, ez a házasság nem is érvényes.  
 

1987-ben járunk, amikor átvette teljesen a vállalkozást. Voltak Ön elé gördülő nehézségek?

Igen, 1987-ben nekiestünk a teljes átalakításnak, hogy az akkori követelményeknek megfeleljen a cukrászda.  A terv az volt, hogy május 1-én nyitunk, de csúsztak a munkálatok, így május 23-án sikerült kinyitni a kaput. A felújítás alatt Mosonmagyaróváron, a mostani Wittmann parkban árultuk a portékát. Viszont a gond az volt, hogy a csornai május elsejei felvonulás után jöttek volna fagyizni az emberek, és rengetegen várakoztak.

Ugyanez megismétlődött a jelenlegi, az új cukrászda kialakításának idején 2005-ben. Ekkor lett az utolsó egyharmad is a műhelyhez csatolva.  Külső körülmények miatt a tervezett, május 1-i átadás júliusra csúszott. A Széchényi iskola előtti téren sütő- és főzőversenyt, ünnepségeket tartott a város. Készen volt minden, itt nyírtam a füvet. Autók, családok jöttek, fordultak meg, mivel a kapunk zárva volt, mert tudni levő, amikor mi nyitva vagyunk, az mindig kitárva várja a vendégeket.

A covidot is átvészeltük, nem küldtünk el senkit. Amikor egy hónapra be kellett zárnunk, abba az időszakba beleesett a húsvét. Akkor voltam először otthon ezen az ünnepen, azóta is azt emlegetjük.

Ki viszi tovább a boltot? Megvan az utánpótlás?

Egy 34 éves fiam van, aki szintén cukrász, a Győri SZC Krúdy Gyula Turisztikai és Vendéglátóipari Technikumban végzett. Ő már az ötödik generáció képviselője a Kugler Cukrászdában. Egyrészt ő is belenőtt ebbe a szakmába, másrészt feltettem neki a kérdést a nagy beruházás előtt, hogy valljon színt.
 

Önnek így már több ideje van pihenni?

Néha előfordul, de az agyam akkor is itt jár. Egy-két napra kollégákkal, barátokkal elmegyünk, ne adj’ isten háromra, de ez az éves, mert a dolgozót is ki kell fizetni, és nem zárhatunk be sokáig.

Bár már előbb elfáradok, de élvezem és szeretem csinálni. A legnagyobb örömöt az okozza a munkámban, amikor megdicsérnek bennünket. Nagy dopping, amikor bejönnek és elmesélik, mennyire örült a tortának a kis unoka. Amióta csak menni tud, jár hozzánk az anyukájával fagyizni egy kislány, aki az iskolában azt a feladatot kapta, rajzolja le, mit szeret a legjobban. Képzelje, a rajzon ő szerepel sok-sok adag fagylalttal a kezében, és nagy Kugler felirattal a lapon. 

A pulton látok egy fényképet, ami emléket állít egy kutyának, Brúnónak. Ő is a család tagja volt?

Ő a kiskutyánk volt 8 évig, úgy 80 kilogrammos. Amikor felugrott és a vállamra rakta a mancsát, magasabban ért a feje az enyémnél. Nagyon szerettük.

Milyen kínálat várja az édességre vágyókat a Kugler Cukrászdában?

24 féle fagyiból választhatnak a vendégeink. Próbálunk újdonságokat beilleszteni a kínálatunkba, például a fiam készített egy Gundel elnevezésű fagyit, ami nagyon hamar elfogyott, de főként a hagyományos ízeket készítjük. Torta, édes és sós sütemény egyaránt rendelhető, vásárolható nálunk. Mézeskalács viszont már nincs. Sajnos nem jut rá idő.

Allergia, intolerancia esetén mindenmentes fagyiban maximum 6 féle közül lehet választani, de néhány mindennap fellelhető a kínálatban. Az összes gyümölcsfagyink laktózmentes. A sütemények között is van cukormentes, laktózmentes.

Mennyi idő szükséges a fagylalt elkészítéséhez?

Régen felforraltuk a tejet a gázon, kafincoltuk, utána belekevertük a tojást. Mert a híresztelésekkel ellentétben a kézműves, főzött fagyiban van tojás. A normál, régi öregapám féle receptben tej, cukor, tojás és tejszín is kell az elkészítéshez.  Nálunk a gyümölcsfagyiknak pedig 40 % gyümölcstartalma van. Ma már sokat segítenek az automatizált folyamatok. A 85 Celsius fokra való felmelegítés időtartama egy óra, majd ezen a hőmérsékleten tartjuk, hogy megtörténjen a sterilizáció, majd 4 fokra lehűtjük. Ezután a masszát kiengedjük gépből kannákba, és minimum 4 óra pihenés kell neki. A kifagyasztás a mai technológiával 10 perc. Annak idején fél óra is megvolt, addig elszaladtam a Füszértbe bevásárolni. Akkor mi dolgoztunk sokat a gépek helyett. A kérdésre, hogy „Bírod Lacikám?” mindig azt mondtam, én bírom, csak a gépek bírják. 

Mi a jó fagyi titka?

Minőségi alapanyagok, odafigyelés. Mondjam azt, hozzáértés? Meg kell adni annak is a módját, mint mindennek, betartani a technológiát, a receptet. Kérdem én, ha valamit lehet jól is csinálni, és ugyanannyi idő, mint rosszul, akkor miért ne csináljuk jól?

Van titkos recept?

Van. Sőt nem egy dolgot ugyanúgy csinálunk, mint annak idején öregapám. Megvan még az a „Reczeptes füzet”, bizony „cz”-vel, ami az övé volt.

A puncsban pedig azért nincsen mazsola, mert annak idején nem lehetett mindig kapni, és az hogy néz ki, hogy egyszer van benne, máskor meg nincs.

36 éve működteti a cukrászdát. A vevők dicséretén kívül kapott más elismerést is, ha jól tudom.

A sok év a hátunk mögött érdem is, de inkább állapot. Az IPOSZ-tól Aranykoszorús mester kitüntető címet kaptam 2006-ban.

Kedves László! Nagyon köszönöm a vidám beszélgetést és a szeretetteljes fogadtatást! Bizony gyermekkorom íze, a kugleres puncsfagyi nélkül nem tudok távozni. Aki kóstolta már a Kugler Cukrászda fagylaltját, úgyis tudja, miről beszélek. Aki még nem, az feltétlen járjon utána!