Két zenei nyelv, egyetlen liturgia: tradíció és keresztény könnyűzene találkozása a Győri Egyházmegyei Kántorképzőben

A római katolikus egyházzenei gyakorlatban jelen lévő két stílusirányzat – a tradicionális alapú és a keresztény populáris zene – nem kizárja, hanem kölcsönösen gazdagíthatja egymást a liturgikus szolgálatban. A Győri Egyházmegyei Kántorképző növendékei egy rendhagyó, kétalkalmas szakmai program keretében találkoztak a csornai Jézus Szíve-templom ifjúsági zenekarával, az In Corde Együttessel. A kezdeményezés célja egy olyan transzdiszciplináris értéktöbblet és tapasztalat megteremtése volt, amely a stílusok esztétikailag kényes kérdéseket felvető keveredése nélkül, a közös liturgikus szolgálat értékközösségében kovácsolja össze a jövő egyházzenészeit.

Az egyházmegyei kántorképző tanfolyam elsődleges küldetése a római katolikus egyházzene II. Vatikáni zsinaton és azt követően kijelölt hagyományos formáinak átörökítése és művészi fejlesztése. A növendékek tanulmányaik során mély zeneelméleti és gyakorlati képzésben részesülnek, a Gregorián és népének tárgy keretében a liturgikus repertoár legősibb, tiszta forrásainak elsajátítására kapnak lehetőséget, emellett a zeneelméleti tárgyak magas szintű szolfézs-, összhangzattan- és partitúraolvasási ismeretek elsajátítását teszik lehetővé számukra. A hangszerismeret és az orgonajáték liturgikus szintű elsajátítása mellett a tanulók liturgiatudományi és alapvető teológiai képzés keretében alapozzák meg a zenei szolgálat hitelességét. Ez a szakmai háttér biztosítja azt az alapot, amelyre a kántorok a modernebb és populáris stílusú zenei nyelvek megismerésekor is építhetnek.

A kántorképző vezető testületének meghívására megvalósult program két, logikailag egymásra épülő részből állt, hidat képezve az elmélet és a gyakorlati együttműködés között. Az első alkalom során megtörtént az ismerkedés és a stílus megfigyelése annak érdekében, hogy a növendékek el tudják helyezni a meglévő zenei ismereteik között az új impressziókat. Ez a nyitóalkalom a közvetlen tapasztalatcseréről és a szakmai barátkozásról szólt. A keresztény könnyűzenei nyelven dicsőítő In Corde Együttes bemutatta sajátos stílusjegyeit és hangszerelését. A hallgatók első kézből tapasztalhatták meg, hogyan válik a populáris zenei forma a dicsőítés és az ifjúsági pasztoráció hatékony eszközévé.

A második találkozón a kántorképző vezetője és tanára, Fülöp Ferenc vette át az irányítást, hogy a tanult elméleti tudást átültesse a gyakorlatba. A növendékek konkrét kamarazenei modelleket sajátítottak el. A képzésnek ebben a szakaszában a hangsúly a gyakorlati megvalósításra és a zenei textúrák összehangolására helyeződött, bemutatva, hogyan képes egy klasszikusan képzett billentyűs – legyen szó orgonistáról vagy zongoristáról – akkordikus vagy polifón gondolkodással, continuo-elvű kíséretet alkalmazva szervesen bekapcsolódni a gitáros könnyűzenei csoportok zenei munkájába. Ez a közös hangszerelés mintaszerűen példázta az akusztikus hangszerek és a klasszikus kántori funkciók harmonikus, egymást támogató együttműködését a liturgia szolgálatában, miközben a hallgatók a zeneelméleti és zeneirodalmi tudásuk mellett a repertoárismeretüket is bővítették a gyakorlatban már beágyazott egyházzenei kottagyűjtemények áttekintésével, valamint a közelmúltban megjelent új kiadványok tanulmányozásával.

A program legfőbb tanulsága, hogy a két zenei nyelv létezése nem megosztottságot, hanem a szolgálat sokszínűségét jelenti. A kántornövendékek professzionális zenei tudása és a könnyűzenei együttes lelkesedése nem keveredett, hanem egy magasabb szintű, egymást tisztelő értékközösségben találkozott, megnyitva az utat a jövőbeli együttműködések előtt.

Szabó Luca Johanna

Képek és videó: Balázs-Szabó Anna Gizella