Cipót adtak a szegényeknek halottak napján – különleges népszokások éltek egykor a Rábaközben

Halottak napjához régen számos olyan hagyomány kapcsolódott a Rábaközben, amelyek mára szinte teljesen feledésbe merültek. Egykor a családok eggyel több cipót sütöttek, hogy megajándékozhassák a temetőkapuban várakozó szegényeket. Kapuvár környékén pedig még a mosást is kerülték ezen a napon, mert úgy hitték, az elhunytak lelkei visszatérnek az élők közé.

November 2-a, halottak napja napjainkban elsősorban a csendes megemlékezésről, a temetőlátogatásról és a gyertyagyújtásról szól. Elődeink életében azonban az ünnephez különleges népszokások és hiedelmek is kapcsolódtak.

Csiszár Attila néprajzos-muzeológus, a Soproni Múzeum szakembere a Soproni Téma 2019. október 30-i számában beszélt a térség egykori hagyományairól.

Eggyel több cipó került a kemencébe

A szakember néprajzi kutatásai szerint a Rábaközben élt egy olyan szokás, amelynek középpontjában a rászorulók megsegítése állt.

Halottak napján a családok a szokásosnál eggyel több cipót sütöttek. A plusz kenyeret a temető kapujánál várakozó, nehéz sorsú ismerőseiknek ajándékozták.

Ez a hagyomány jól mutatja, hogy az elhunytakról való megemlékezés mellett a felebaráti szeretet és az adakozás is fontos szerepet kapott az ünnepen.

Kapuvár környékén még mosni sem volt szabad

A halottak napjához különféle munkatilalmak és hiedelmek is kötődtek. Kapuvár környékén például ezen a napon kerülték a mosást.

A régi néphit szerint ugyanis az elhunytak lelkei halottak napján láthatatlanul visszatérhettek az élők közé. Attól tartottak, hogy a mosással összevizezhetik a hazalátogató lelkek ruháját.

A hiedelem a korabeli népi hitvilág része volt, és jól érzékelteti, milyen különleges jelentőséget tulajdonítottak elődeink az elhunytakkal való lelki kapcsolatnak.

A gyertyagyújtás hagyománya máig fennmaradt

A régi szokások közül több mára eltűnt, a sírok gondozása, a virágok és koszorúk elhelyezése, valamint a mécsesgyújtás azonban továbbra is fontos része a megemlékezésnek.

Egykor is gyakran krizantémmal díszítették a sírokat. Azokról pedig, akik távol hunytak el, és ismeretlen helyen nyugodtak, a temetőkeresztnél gyújtott gyertyával emlékeztek meg.

A rábaközi népszokások arra emlékeztetnek, hogy halottak napja régen nemcsak a gyászról, hanem az összetartozásról, a hitről és az egymás iránti gondoskodásról is szólt. A temetőkapuban ajándékozott egyszerű cipó pedig ennek egyik legszebb példája.

Forrás: Soproni Téma, 2019. október 30. – Köves Andrea: Halottainkra emlékezünk. Csiszár Attila néprajzos-muzeológus visszaemlékezéseken és néprajzi kutatásokon alapuló ismertetése.