Egymástól tanulnak a poszméhek

Eddig úgy gondoltuk, hogy az efféle, speciális tanulási képesség az ember kizárólagos sajátossága.

A Londoni Queen Mary Egyetem számolt be a poszméhek olyan képességéről, amelyről eddig úgy hittük, emberi tulajdonság. A Nature hasábjain közzé tett eredmények arról tanúskodnak, hogy a poszméh nemcsak képes komplex, egymásra épülő lépésekből álló feladatok végrehajtását megtanulni tőlünk, hanem arra is képes, hogy ezt fajtársa megfigyelésén keresztül tegye meg. Ezek a feladatok túl komplexek ahhoz, hogy az egyébként igen tanulékony poszméh magától rájöjjön a megoldásra.

A Dr. Alice Bridges és Lars Chittka vezette kutatás során egy olyan rejtvényt kaptak a méhek, amelyet két lépésben lehetett megoldani, a cukros oldat jutalomért. Egy kör alakú, forgószínpad szerű pályát építettek, amelyben először egy akadályt kellett eltolnia a méhnek, majd ezt követően tudta elforgatni a forgószínpadot. A forgás során a színpad aljába vágott lyukat kellett a cukros oldatot tartalmazó tartályhoz tolnia.

Nekünk ugyan nem tűnik ez bonyolultnak, de a méhek maguktól nem tudnak rájönni a megoldásra, viszont meg lehetett nekik tanítani úgy, hogy az akadály elmozdítását is egy kis jutalomfalattal tették számukra vonzóvá, majd apránként így, a jutalomfalatokkal vezették el őket a második lépésig. Miután a poszméh megtanulta a folyamatot, könnyedén el is végezte a két lépéses feladatot, és felnyalogatta a végcélban lévő cukoroldatot. Betanítás nélkül egyetlen méh se jött rá a folyamatra, ami elvezetné a végcélig.

Érdekes módon, ha egy, a feladatot még nem értő méh megfigyelhette, mit csinál a már kiképzett társa, maga is könnyedén megtanulta az egész folyamatot anélkül, hogy köztes jutalmakat kapott volna! Ez utóbbi eset azért különösen izgalmas, mert ez a társától tanuló méh a feladat elsajátítása közben nem kapott folyamatos motivációt, csak a legvégén lévő jutalomból nyalogathatott.

A méhek tehát képesek a saját értelmi képességeiket meghaladó feladatok végrehajtására is, ha azt egy társuktól elleshetik, ez pedig túlmutat azon, hogy mire is képes egy egyed. Chittka professzor hozzátette, elképzelhető, hogy a ma élő számtalan társas rovar, amelynek életmódja meglepően komplex viselkedésen alapul, valaha egy zseni feltaláló fajtárstól ellesett módszert adott tovább a saját társadalmában. Az állati kultúrák részévé válva e módszerek, pl. a hangyák gombatermesztésének eredete már nem kideríthető.

A kutatás új utakat nyit az állati intelligencia és a társas tanulás megértéséhez és feltárja mindazokat a csodákat, amelyek az egyszerűnek tűnő rovarok kultúráiban fellelhetők.